Job 36
1 Vierde rede: mag de mens God ter verantwoording roepen? Elihoe vervolgde, en sprak:
És folytatta Elíhú és mondta:
2 Heb nog een weinig geduld, en ik zal u onderrichten, Want er valt nog genoeg ten gunste van de Godheid te zeggen;
Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
3 Ik wil mijn kennis tot het uiterste voeren, Om mijn Schepper te rechtvaardigen.
Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
4 Neen, mijn woorden liegen niet: Ge hebt met iemand te doen, die het eerlijk meent.
Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
5 Ja, God is groot: Hij veracht den rechtschapene niet;
Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
6 Machtig: Hij laat den boze niet leven! Hij verschaft aan de verdrukten hun recht,
Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
7 Van de rechtvaardigen wendt Hij zijn ogen niet af; Hij zet ze bij koningen op de troon, Hoog plaatst Hij hun zetel voor eeuwig!
Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
8 Maar worden zij in boeien geklonken, In koorden van ellende gevangen,
S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
9 Dan brengt Hij hun daardoor hun gedrag onder het oog, En hun zonden uit hoogmoed ontstaan;
megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
10 Zo opent Hij hun oor ter belering, En vermaant ze, zich van hun ongerechtigheid te bekeren.
megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
11 Wanneer ze dan luisteren, en Hem weer dienen, Dan slijten ze hun dagen in geluk, Hun jaren in weelde;
Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
12 Maar wanneer ze niet willen horen, Dan gaan ze heen naar het graf, En komen om door onverstand.
de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
13 En de verstokten, die er toornig om worden, En niet smeken, als Hij ze bindt:
S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
14 Zij sterven al in hun jeugd, Hun leven vliedt heen in de jonge jaren.
Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
15 Hij redt dus den ellendige door zijn ellende, En opent zijn oor door zijn nood!
Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
16 Zo trekt Hij ook u uit de muil van ellende Inplaats daarvan zal het onbekrompen overvloed zijn, En het genot van een dis, met vette spijzen beladen.
Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
17 Maar oordeelt gij geheel als een boze zijn gericht zal u treffen,
De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
18 Pas dus op, dat de wrevel u geen straf komt brengen, Waarvan de grootste losprijs u niet zou ontslaan;
Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
19 Uw smeken tot Hem in de nood niets bereiken Al doet ge het ook uit al uw kracht.
Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
20 Laat de dwaasheid u toch niet bedriegen Om u te verheffen met hen, die wijs willen zijn;
Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
21 Wacht u ervoor, u tot de zonde te wenden, Want hierdoor juist werdt gij door ellende bezocht!
Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
22 Zie, God is groot door zijn kracht: Wie is heerser als Hij?
Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
23 Wie schrijft Hem zijn weg voor, Wie zegt: Gij handelt verkeerd?
Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
24 Denk er aan, dat ook gij zijn daden verheft, Die de stervelingen moeten bezingen,
Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
25 Die iedere mens moet overwegen, Ieder mensenkind van verre beschouwt.
mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
26 Zie, God is groot: wij begrijpen Hem niet, Het getal van zijn jaren is zelfs niet te schatten!
Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
27 Hij trekt uit de zee de druppels omhoog, Vervluchtigt de regen tot zijn nevel,
Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
28 Die de wolken naar beneden doet stromen, En op alle mensen doet storten;
melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
29 Wie begrijpt de sprei van de wolken En de gedaante van zijn tent?
Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
30 Zie, Hij spreidt zijn nevel uit over de zee, En houdt haar kolken bedekt.
Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
31 Want daarmee spijst Hij de volken En geeft Hij voedsel in overvloed.
mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
32 In zijn handen verbergt Hij de bliksem, En zendt hem af op zijn doel;
Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
33 Zijn strijdkreet kondigt Hem aan, Zijn woede ontketent de storm!
Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
