Job 21
1 Job antwoordde, en sprak:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Luistert aandachtig naar wat ik ga zeggen; En dat uw troost zich daartoe bepale!
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Laat mij uitspreken op mijn beurt, Wanneer ik klaar ben, kunt ge spotten!
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Heb ik me soms over mensen beklaagd, Of heb ik geen grond, om mismoedig te zijn?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Ziet mij aan, en staat verstomd, En legt uw hand op de mond!
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Wanneer ik er aan denk, sta ik verbijsterd, En huivert mijn vlees:
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 "Waarom blijven de bozen in leven Worden zij oud en groeien in kracht?"
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Hun kroost gedijt voor hun aanschijn, Hun geslacht houdt stand voor hun ogen;
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Hun huizen zijn veilig en zonder vrees, Gods roede valt er niet op neer.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Hun stier bespringt en bevrucht, Hun koeien kalven en hebben geen misdracht;
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Als een kudde laten ze hun jongens naar buiten, En hun kinderen springen rond.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Ze zingen bij pauken en citer, Vermaken zich bij de tonen der fluit;
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Toch zeggen ze tot God: Blijf verre van ons, We willen uw wegen niet kennen!
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Wat is de Almachtige, dat we Hem zouden dienen; Wat baat het ons, te smeken tot Hem?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Ligt hun geluk niet in hun eigen hand, Bemoeit Hij Zich wel met de plannen der bozen?
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Hoe dikwijls gaat de lamp der bozen wel uit, En stort er rampspoed op hen neer? Hoe dikwijls vernielt Hij de slechten in zijn toorn, Grijpen de weeën hen aan in zijn gramschap;
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Worden zij als stro voor de wind, Als kaf, opgejaagd door de storm?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Gij zegt: God wreekt zijn misdaad op zijn kinderen, En zal hem zo zijn wraak laten voelen!
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Maar zijn eigen ogen moesten zijn rampspoed aanschouwen, Zelf moest hij de toorn van den Almachtige drinken!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Want wat bekommert hij zich om zijn gezin na zijn dood, Wanneer het getal zijner maanden ten einde is?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Zou men soms God de les willen lezen, Hij, die de hemelingen richt?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 En de een gaat dood, geheel voldaan, Volkomen gelukkig en rustig,
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Zijn lenden vol vet, Het merg in zijn beenderen nog fris.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 De ander sterft met een verbitterd gemoed, Zonder ooit het geluk te hebben gesmaakt!
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Tezamen liggen ze neer in het stof, Door de wormen bedekt!
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Zeker, ik ken uw gedachten, En de bedenkingen, die gij tegen mij aanvoert;
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Gij zegt: "Waar is het huis van den tyran, Waar de tent, waar de bozen in wonen?"
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Hebt gij de reizigers dan nooit ondervraagd, Of aanvaardt gij hun getuigenis niet:
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 "De boze blijft gespaard op de dag van verderf, En ontsnapt op de dag van de gramschap!"
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Wie houdt hem zijn wandel voor ogen, Wie zet hem betaald wat hij deed?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Hij wordt ten grave gedragen, En een tombe houdt er de wacht.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Zacht ligt hij neer Op de kluiten in het dal; Heel de wereld trekt achter hem aan, Talloos velen lopen uit voor zijn stoet.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Wat is uw vertroosting dus schraal, Uw antwoord anders dan leugens!
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
