Job 21
1 Job antwoordde, en sprak:
Felelt Jób és mondta:
2 Luistert aandachtig naar wat ik ga zeggen; En dat uw troost zich daartoe bepale!
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Laat mij uitspreken op mijn beurt, Wanneer ik klaar ben, kunt ge spotten!
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 Heb ik me soms over mensen beklaagd, Of heb ik geen grond, om mismoedig te zijn?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Ziet mij aan, en staat verstomd, En legt uw hand op de mond!
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Wanneer ik er aan denk, sta ik verbijsterd, En huivert mijn vlees:
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 "Waarom blijven de bozen in leven Worden zij oud en groeien in kracht?"
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Hun kroost gedijt voor hun aanschijn, Hun geslacht houdt stand voor hun ogen;
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Hun huizen zijn veilig en zonder vrees, Gods roede valt er niet op neer.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Hun stier bespringt en bevrucht, Hun koeien kalven en hebben geen misdracht;
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 Als een kudde laten ze hun jongens naar buiten, En hun kinderen springen rond.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 Ze zingen bij pauken en citer, Vermaken zich bij de tonen der fluit;
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 Toch zeggen ze tot God: Blijf verre van ons, We willen uw wegen niet kennen!
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 Wat is de Almachtige, dat we Hem zouden dienen; Wat baat het ons, te smeken tot Hem?
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Ligt hun geluk niet in hun eigen hand, Bemoeit Hij Zich wel met de plannen der bozen?
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Hoe dikwijls gaat de lamp der bozen wel uit, En stort er rampspoed op hen neer? Hoe dikwijls vernielt Hij de slechten in zijn toorn, Grijpen de weeën hen aan in zijn gramschap;
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 Worden zij als stro voor de wind, Als kaf, opgejaagd door de storm?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 Gij zegt: God wreekt zijn misdaad op zijn kinderen, En zal hem zo zijn wraak laten voelen!
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Maar zijn eigen ogen moesten zijn rampspoed aanschouwen, Zelf moest hij de toorn van den Almachtige drinken!
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 Want wat bekommert hij zich om zijn gezin na zijn dood, Wanneer het getal zijner maanden ten einde is?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Zou men soms God de les willen lezen, Hij, die de hemelingen richt?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 En de een gaat dood, geheel voldaan, Volkomen gelukkig en rustig,
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 Zijn lenden vol vet, Het merg in zijn beenderen nog fris.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 De ander sterft met een verbitterd gemoed, Zonder ooit het geluk te hebben gesmaakt!
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 Tezamen liggen ze neer in het stof, Door de wormen bedekt!
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Zeker, ik ken uw gedachten, En de bedenkingen, die gij tegen mij aanvoert;
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 Gij zegt: "Waar is het huis van den tyran, Waar de tent, waar de bozen in wonen?"
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Hebt gij de reizigers dan nooit ondervraagd, Of aanvaardt gij hun getuigenis niet:
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 "De boze blijft gespaard op de dag van verderf, En ontsnapt op de dag van de gramschap!"
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Wie houdt hem zijn wandel voor ogen, Wie zet hem betaald wat hij deed?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Hij wordt ten grave gedragen, En een tombe houdt er de wacht.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Zacht ligt hij neer Op de kluiten in het dal; Heel de wereld trekt achter hem aan, Talloos velen lopen uit voor zijn stoet.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 Wat is uw vertroosting dus schraal, Uw antwoord anders dan leugens!
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
