Job 19
1 Job antwoordde, en sprak:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Hoe lang nog blijft gij mij krenken, En mij onder woorden verpletteren?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Tien keer beschimpt gij mij reeds, En kwelt gij mij schaamteloos.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Zelfs al had ik mij werkelijk misdragen, Dan raakt het wangedrag mij alleen;
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Gij mist het recht, een grote mond tegen mij op te zetten, Mijn schande mij te verwijten!
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Erkent toch eindelijk, dat God mij kastijdt, En mij in zijn net heeft verstrikt!
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Zie, ik roep: "Geweld!" maar vind geen verhoring, Ik roep om hulp: mij geschiedt geen recht!
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Hij heeft mijn weg versperd: ik kan niet voorbij, En duisternis op mijn paden gelegd;
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Mijn eer heeft Hij mij ontroofd, De kroon mij van het hoofd gerukt.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Hij heeft mij van alle kant ondermijnd: en daar ga ik heen; Mijn hoop ontworteld als een boom,
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Zijn gramschap tegen mij laten woeden, Mij als zijn vijand behandeld.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Als één man rukken zijn benden aan, En banen hun weg naar mij heen; Ze legeren zich rond mijn tent, Ze zijn zonder genade!
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Mijn broeders houden zich verre van mij, Mijn bekenden zijn vreemden voor mij;
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Mijn verwanten verdwenen, Mijn gasten zijn mij vergeten.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Mijn slavinnen zien mij aan voor een vreemde, Ik ben een onbekende voor haar;
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Ik roep mijn slaaf: hij geeft mij geen antwoord, Zelfs al smeek ik er om.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Mijn vrouw walgt van mijn adem, En ik stink voor mijn zonen;
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Zelfs de kinderen minachten mij, En brutaliseren mij, als ik optreed.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Al mijn getrouwen verafschuwen mij, Die ik liefhad, keren zich van mij af;
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Mijn vlees teert weg in mijn huid Met mijn tanden knaag ik mijn beenderen af.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Erbarming, erbarming: gij tenminste, mijn vrienden, Want de hand van God heeft mij geraakt;
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Waarom mij als een hert vervolgen, Nooit verzadigd aan mijn vlees!
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 O, werden mijn woorden opgeschreven, Opgetekend in een boek,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Met een stift van ijzer en lood Voor eeuwig op een rots gegrift:
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Ik weet, dat mijn Verlosser leeft, En ten leste op de aarde verschijnt;
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Dat ik mij zal oprichten achter mijn huid, En van mijn vlees uit, God zal aanschouwen!
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Ja, ik zal Hem aanschouwen, Mijn ogen zullen Hem zien, maar niet meer als vijand; Mijn nieren smachten in mijn schoot,
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 En wanneer gij dan zegt: Hoe vervolgen we hem, Welk voorwendsel zullen we tegen hem vinden;
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Ducht dan het zwaard voor uzelf, Want dan zal de Gramschap de bozen verdelgen! Om te weten, of er gerechtigheid is!
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
