Job 13
1 Zie, dit alles heb ik met eigen ogen aanschouwd, Mijn oor heeft het gehoord en verstaan.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Wat gij weet, weet ik even goed: Ik doe niet onder voor u.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Daarom wil ik tot den Almachtige spreken, Mijn zaak bepleiten voor God!
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Want gij zijt leugensmeden, En kwakzalvers allemaal!
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Als gij er nu maar het zwijgen toe deedt, Rekende men het u als wijsheid aan.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Luistert dus liever naar mijn pleit, En geeft acht op het pleidooi mijner lippen.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Moogt gij leugens spreken, om God te believen, Ter wille van Hem onwaarheid zeggen;
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Moogt gij partijdig voor Hem zijn, Wanneer gij voor God denkt te pleiten?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Loopt dit goed voor u af, wanneer Hij u in verhoor neemt; Of denkt gij Hem te bedriegen, zoals men mensen bedriegt?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Ten zwaarste zal Hij u straffen, Zo gij partijdig zijt in het geniep.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Zal zijn Majesteit u dan niet ontstellen, Zijn verschrikkingen u niet overvallen?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Want uw uitspraken zijn spreuken van as, Uw betogen, betogen van leem!
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Zwijgt derhalve, en laat mij spreken; Laat er van komen wat wil!
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Ik pak mijn vlees tussen mijn tanden, En neem mijn leven in mijn hand.
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Wil Hij me doden, ik wacht Hem af; Maar ik verdedig mijn wandel voor Hem!
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Dit zal reeds een triomf voor mij zijn; Want de boze durft niet eens voor zijn aanschijn treden!
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Luistert dus goed naar mijn woord, Leent het oor aan mijn rede.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Zie, ik heb mijn pleit gereed, Ik ben mij bewust van mijn recht!
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Wie brengt er iets tegen mij in? Ik zou aanstonds zwijgen en sterven.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Twee dingen moet Gij mij echter besparen, Dan verschuil ik mij niet voor uw aanschijn:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Neem uw hand van mij weg, En verbijster mij niet door uw verschrikking.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Daag mij dus uit, en ik zal antwoorden; Of laat mij spreken, en antwoord Gij:
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Hoeveel fouten en zonden heb ik bedreven, Noem mij mijn misdaden en zonden op!
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Waarom verbergt Gij uw aanschijn, En beschouwt Gij mij als uw vijand?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Wilt gij een weggewaaid blad nog verschrikken, Een verdorde halm nog vervolgen:
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Dat Gij zo’n bitter lot mij bestemt, En de fouten wreekt van mijn jeugd;
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Mijn voeten steekt in een blok, al mijn gangen bewaakt, En mijn voetzolen bespiedt?
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
