Job 12
1 Job antwoordde, en sprak:
Felele erre Jób, és monda:
2 Ja zeker, gij vertegenwoordigt het volk, En met u sterft de wijsheid uit!
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 Ik heb evenveel verstand als gij Wie zou trouwens dit alles niet weten?
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Laat mij de spot zijn van mijn vriend; Ik roep Jahweh aan, Hij zal mij verhoren! Bespotting voor de deugd van de vromen,
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 Verachting voor de beproefden: denkt het gelukskind, En een trap voor hen, wier voeten wankelen;
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 Maar vrede voor de tenten der rovers, Onbezorgdheid voor hen, die God durven tarten, En die God naar hun hand willen zetten!
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Ondervraag slechts het vee: het zal het u leren; De vogels uit de lucht; zij vertellen het u;
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 Of het kruipend gedierte op aarde: zij zullen het zeggen; De vissen der zee: zij lichten u in.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Wie onder die allen, die het niet weet, Dat de hand van Jahweh dit wrocht!
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 Hij, die iedere levende ziel in zijn hand heeft, En de adem van alle menselijk vlees!
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 Of kan het oor geen woorden meer toetsen, Het gehemelte geen spijzen meer proeven;
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 Is er geen wijsheid meer bij bejaarden, Op hoge leeftijd geen inzicht?
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 Bij Hem is wijsheid en macht, Bij Hem beleid en verstand.
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Haalt Hij omver, men bouwt niet op, Dien Hij kerkert, doet men niet open.
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15 Houdt Hij de wateren tegen, ze drogen op; Laat Hij ze los, ze woelen het land om.
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16 Bij Hem is kracht en vernuft, Hem behoort de verleide met den verleider;
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 Raadsheren laat Hij barrevoets gaan, En rechters maakt Hij tot dwazen;
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 De boeien der koningen maakt Hij los, En legt een koord om hun eigen heup.
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 De priesters laat Hij barrevoets gaan, En oude geslachten brengt Hij ten val;
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Aan vertrouwbare mannen ontneemt Hij de spraak, En ontrooft de grijsaards hun oordeel;
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21 Hij stort verachting over edelen uit, En rukt de gordel der machtigen los.
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Hij maakt naties groot, en richt ze ten gronde, Breidt volken uit, en stoot ze neer;
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 Hij berooft de vorsten der aarde van hun verstand, En laat ze in de ongebaande wildernis dolen;
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25 Ze tasten in de duisternis rond, zonder licht, Ze waggelen als een dronken man.
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
