Jesaja 32
1 Zie, dan zal een Koning met gerechtigheid heersen, En de vorsten zullen besturen met recht.
Íme igazság szerint fog király uralkodni és kormányzók fognak jog szerint kormányozni.
2 Ieder van hen zal zijn als een beschutting tegen de wind, En als een schuilplaats tegen de regen; Als een waterbeek in de steppe, Als de schaduw van een machtige rots op het dorstige land.
És mindegyik lesz mint menedék szél elől, mint rejtek zápor ellen, mint vízpatakok a sivatagban, mint nehéz kőszálnak árnyéka bágyadt földön.
3 Dan blijven de ogen der zienden niet langer gesloten, En de oren der horenden luisteren weer;
Nem vakulnak meg a látók szemei és a hallók fülei figyelni fognak.
4 Het onbezonnen verstand leert begrijpen, De stamelende tong spreekt vloeiend en klaar;
Az elhamarkodók szíve értelmes lesz megismerésre és a dadogók nyelve siet tisztán beszélni.
5 De dwaas wordt niet langer voor edel gehouden, De sluwerd geen man van aanzien genoemd.
Nem neveztetik többé az aljas nemesnek és a fösvény nem mondatik előkelőnek.
6 Want de dwaas spreekt maar dwaasheid En zijn hart zint op boosheid: Om vermetel te worden, En tegen Jahweh te lasteren; Om den hongerige gebrek te doen lijden, Den dorstige een dronk te onthouden.
Mert az aljas aljasságot beszél és szíve jogtalanságot cselekszik, istentelenséget cselekedve és tévedést beszélve az Örökkévaló ellen, üresen hagyva az éhezőnek lelkét és a szomjazónak italát elvonva.
7 En de sluwerd verzint listige streken, Beraamt boze plannen, Om ongelukkigen door leugen in het verderf te storten, Den arme door zijn beschuldiging voor het gerecht.
És a fösvénynek fegyverei gonoszak; ő fondorlatokat eszelt ki, hogy megrontsa a szegényeket hazug beszédekkel és mikor a szűkölködő jogosságot beszél.
8 Maar een edel mens vormt nobele plannen, En brengt ze ten uitvoer.
De a nemes dolgokat eszelt ki, és ő nemes dolgoknál megmarad.
9 Lichtzinnige vrouwen, hoort naar mijn stem, Luchthartige dochters, luistert naar mijn woord!
Gondtalan asszonyok, fel, halljátok szavamat, bizakodó leányok, figyeljetek beszédemre.
10 Na jaar en dag Zult ge beven, luchthartigen: Want dan is ‘t gedaan met de wijn, En geen oogst is er meer.
Esztendőn fölül napok múlva remegni fogtok ti bizakodók, mert elveszett a szüret, gyümölcsszedés nem lesz.
11 Siddert lichtzinnigen, beeft luchthartigen, Ontkleedt en ontbloot u; Gordt de rouw om uw lenden,
Reszkessetek ti gondtalanok, remegjetek ti bizakodók, vetkőzzetek, meztelenedjetek, gyászt öltsetek az ágyékra!
12 En slaat op uw borsten: Om de lieflijke velden, De vruchtbare wijnstok.
Mellet verdesnek a gyönyörűséges mező miatt, a termékeny szőlő miatt.
13 Doornen en distels woekeren op de grond van mijn volk In alle lustpaleizen der dartele veste;
Népem földjén tövis és tüske nő ki, bizony mind a vígságos házain az ujjongó városnak.
14 Want de burcht ligt eenzaam, verlaten de woelige stad, Ofel en toren verwoest: Holen voor eeuwig, Een lustoord voor ezels, een weide der kudde.
Mert a kastély pusztán maradt, a zajos város elhagyatott, bástya és őrtorony barlangokká váltak örökre, vadszamarak vígságául, nyájak legelőjéül.
15 Dan stort Hij voor eeuwig een geest uit de hoge over ons uit, En wordt de steppe een boomgaard, de boomgaard een woud.
Mígnem kiömlik ránk a szellem a magasból és a puszta termőfölddé lesz és a termőföld erdőnek tekintetik.
16 Het recht zal in de steppe vertoeven, De gerechtigheid in de boomgaard wonen;
És lakozik a pusztában jogosság és igazság a termőföldön lakik.
17 En vrede zal de winst der gerechtigheid zijn, Rust en veiligheid de vrucht van het recht voor altoos!
És lesz az igazságnak műve béke és az igazság munkája békesség és biztonság mindörökre.
18 Mijn volk zal in een oord van vrede wonen, In veilige woningen in zorgeloze rust.
És lakni fog népem a béke hajlékában és biztos lakásokban és gondtalan nyugalomban.
19 Maar het woud zal worden geveld en vernield, De stad tot de grond geslecht.
És jégeső lesz, mikor ledől az erdő és alacsonyra alacsonyul a város.
20 Heil u! Gij zult aan alle wateren zaaien, En rund en ezel daar vrij laten lopen.
Boldogok ti; akik magot szórtok minden víz mellett, kik szabadon bocsátjátok az ökör és szamár lábát.
