Hosea 8
1 De bazuin aan uw mond: Er zweeft een gier boven de woning van Jahweh! Want ze hebben mijn verbond overtreden, Gezondigd tegen mijn wet.
Szájadhoz harsonát! Mint a sas az Örökkévaló házára! Mivel megszegték szövetségemet és tanom ellen föllázadtak.
2 Nu roepen ze tot Mij: Mijn God! Maar Wij kennen u, Israël!
Nekem kiáltják: Istenem, ismerünk téged, mi Izraél.
3 Israël heeft het heil verstoten, De vijand zal het vervolgen.
Megutálta Izraél a jót, ellenség üldözze!
4 Ze hebben koningen aangesteld, maar buiten Mij om, Vorsten gekozen, maar buiten mijn weten; Van hun zilver en goud hebben ze goden gemaakt, Tot hun eigen verderf.
Királyokat választottak – de nem általam, vezéreket de nem tudtommal; ezüstjüket és aranyukat földolgozták; maguknak bálványokká – azért, hogy kiírtassék.
5 Samaria, Ik stoot uw kalf van Mij weg: Hoelang is er mijn toorn al tegen ontbrand? Reinigen kan men het niet,
Utálatos lett a borjad, Sómrón! Föllobbant haragom ellenük: meddig nem juthatnak tisztaságra?
6 Want het is Israëls gewrocht! Een werkman heeft het gemaakt, Het is geen God! Ja, in splinters zal het vallen, Het kalf van Samaria!
Mert Izraélből való mester készítette s nem isten az; bizony pozdorjává lesz a Sómrón borjúja.
7 Want ze zaaien wind, en oogsten storm: Een oogst zonder aren, koren zonder meel; En brengt het iets op, dan eten het vreemden:
Mert szelet vetnek és vihart aratnak; álló gabona nem lesz abból; ha mi sarjad, nem terem lisztet, ha terem is, idegenek nyelik el.
8 Verslonden wordt Israël! Nu zijn ze onder de volken als een waardeloze pot,
Elnyeletett Izraél! Most olyanok lettek a nemzetek között, mint edény, melyet nem kedvelnek.
9 Omdat ze naar Assjoer zijn gegaan. Een wilde ezel zondert zich af, Doch Efraïm geeft zich aan zijn minnaars.
Mert ők felmentek Assúrba magában csatangoló vadszamár; Efraim bért kínált szerelemért.
10 Maar al verstrooien ze zich onder de volken, Ik houd ze bijeen: Opdat ze eerst een tijd nog zuchten Onder de druk van hun koning en vorsten.
Ha bért kínálnak is a nemzetek közt, most összegyűjtöm őket; már kezdtek fogyni a vezérek királyának terhétől.
11 Ja, Efraïm heeft vele altaren gebouwd, Maar die altaren dienden hem enkel tot zonde;
Mivel Efraim szaporított vétkezésre oltárokat, lettek neki az oltárok vétkezésre.
12 Al schrijf Ik hem nog zoveel wetten voor, Ze gelden hem niets.
Fölírnám neki tanaim sokaságát, mint idegen valami tekintetnek.
13 Al brengen ze talloze offers, Al slachten ze nog zoveel vlees En eten daarvan: Ze behagen Jahweh niet meer! Thans zal Hij hun misdaad gedenken, En hun zonde bestraffen: Naar Egypte moeten ze terug, In Assjoer onreine spijzen eten.
Adományaimból való áldozatokat áldoznak és húst esznek, az Örökkévaló nem fogadta őket kedvesen; most megemlékezik bűnükről és gondol vétkeikre: ők Egyiptomba fognak visszatérni.
14 Israël heeft zijn Schepper vergeten en tempels gebouwd, Juda tal van versterkte steden gegrond: Maar Ik slinger een vuur in hun steden, Dat haar gebouwen verteert!
Elfelejtette Izraél az alkotóját, és épített palotákat, Jehúda pedig szaporította az erősített városokat; bocsátok tehát tüzet a városaira, hogy föleméssze kastélyait.
