Ayub 37
1 “An bende mor ma kamano miyo chunya bwok kendo ridore.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Lingʼuru kendo uwinj dwond Nyasaye kaka mor ka polo, kendo winjuru weche mawuok e dhoge.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 En emomiyo mil polo menyo kor polo duto, chakre tungʼ piny konchiel nyaka komachielo.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Bangʼ mano iwinjo dwonde ka mor matek kendo omor gi dwol mar duongʼne. Ka dwonde ochako mor, to onge gima nyalo gengʼe.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Dwond Nyasaye mor e yo miwuoro; otimo gik madongo moyombo parowa.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Owacho ne pe ni, ‘Lwar piny,’ kendo ne nyidho matin ni, ‘Lokri koth maduongʼ.’
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Otimo kamano mondo ji duto mane ochweyo, ongʼe kaka tichne chalo mi ji duto bed gi luoro nikech teko mare.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Le ringo pondo; gisiko e buchegi.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Ahiti biro koa kuma opandee, kendo koyo mangʼich bende yamo riembo mi ke.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Much Nyasaye kelo pe kendo pige mopongʼo wi lowo poto mabed matek ka lwanda.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Opongʼo boche polo gi ngʼich mar pi kendo okeyo mil polo mare ei bochego.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Gilwore mana kaka Nyasaye dwaro, ka gidhi e wangʼ piny duto ka gitimo gima ochikogi.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Ndalo moko Nyasaye kelo rumbi e piny mondo okumgo ji, to ndalo moko okelo koth mondo onyisgo herane.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 “Winjie wachni, Ayub; bed mos ipar gik miwuoro mag Nyasaye.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Bende ingʼeyo kaka Nyasaye chiko boche polo kendo kaka omiyo polo mil?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Bende ingʼeyo kaka boche oliero e kor polo, gik miwuoro mag Jal ma riekone tut mogik?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 To in ma kinde ma yamb milambo kudho mi two piny, to isiko mana ka luya chami ei lewni mirwakogi,
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 bende inyalo konye yaro polo, mi obed matek ka mula mothedhi?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 “Nyiswa ane gima dwanyis Nyasaye machalo kamano ka kata mana pek ma wan-go ok wanyal ketone e yo mayot.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Bende en gima owinjore mondo onyise ka adwaro wuoyo? Donge ngʼama ohedhore timo kamano dotieki?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Koro onge ngʼama nyalo rango wangʼ chiengʼ tir, nikech polo olendo kendo orieny makech; yamo oseriembo boche duto moweyo kor polo nono.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Nyasaye wuok koa yo nyandwat ka en gi duongʼ malich machalo gi lich mar dhahabu.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Jehova Nyasaye Maratego oyombowa mabor kendo en gi teko maduongʼ ok otim marach ne ji, nikech en ja-adiera kendo opongʼ gi tim makare.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Mano emomiyo ji miye luor, nikech ok opak joma pachgi wuondo ni riek.”
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
