Ezekiel 7
1 Wach Jehova Nyasaye nobirona kama:
És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
2 “Wuod dhano, ma e gima Jehova Nyasaye Manyalo Gik Moko Duto wacho ni piny Israel: “‘Giko osechopo! Giko osechopo e tunge piny duto angʼwen!
Te pedig, ember fia, így szól az Úr, az Örökkévaló Izrael földjéhez: Vég, eljött a vég az ország négy sarkára
3 Giko koro ochopo kuomu, kendo abiro toyo mirimba kuomu. Abiro ngʼadonu bura kaluwore gi yoreu, kendo abiro chulou kuom timbeu duto mamono.
Most íme rajtad a vég, rádbocsátom haragomat, rnegitéllek útjaid szerint és rádvetem mind az utálatosságaidat;
4 Ok abi timonu ngʼwono; bende ok abi weyou ma ok akumou. Abiro chulou ma ok orem kuom wuodhu kendo kuom timbeu mamono. Eka unungʼe ni An e Jehova Nyasaye.’
nem fog téged sajnálni a szemem és nem fogok könyörülni, mert utaidat hárítom rád és utálatosságaid közepetted lesznek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló.
5 “Ma e gima Jehova Nyasaye Manyalo Gik Moko Duto wacho: “‘Masiche mapok one biro makou! Neuru obiro!
Így szól az Úr, az Örökkévaló: vész, egyetlen vész íme jön!
6 Giko osechopo! Giko osechopo! Osechopo mondo otieki. Osechopo adier!
Vég jön, jön a vég, ébredt ellened, íme jön.
7 Chandruok osechopo kuomu, un joma odak e piny. Kinde osechopo! Odiechiengʼ okayo machiegni. Nitie luoro maduongʼ, ewi gode, to ok mor.
Jön a végzet rád, ország lakója, jön az idő, közül a nap zavarodás és nem kurjantás a hegyeken.
8 Achiegni olo mirimba mager kuomu kendo abiro toyo mirimba kuomu. Abiro ngʼadonu bura kaluwore gi yoreu kendo abiro chulou kaluwore gi timbeu duto mamono.
Most a közelben rád ontom hevemet és elvégzem rajtad haragomat, megitéllek útjaid szerint és rádvetem mind az utálatosságaidat.
9 Ok abi timonu ngʼwono; bende ok abi weyou ma ok akumou. Abiro kumou kaluwore gi yoreu kod timbeu mamono manie dieru. Eka unungʼe ni an Jehova Nyasaye, ema akumou.
És nem fog sajnálni a szemem és nem fogok könyörülni, útjaid szerint vetek rád és utálatosságaid közepetted lesznek, hogy megtudjátok, hogy én az Örökkévaló verek.
10 “‘Neuru odiechiengʼno! Odiechiengno koro osechopo! Chandruok osechopo, kum osedonjo, kendo sunga maru osenenore ratiro!
Íme a nap, íme jön, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység.
11 Timbeu manono osemedore, molokore gima ingʼadonugo bura. Onge ngʼama ibiro we kuom ji, kata kuom ogandano, kata mwandu, kata gimoro amora maber notieki.
Az erőszak támadt, gonoszság vesszejéül, nem marad semmi belőlük, sem tömegükből, sem tombolásukból, jajszó sincsen értük.
12 Kinde osechopo, kendo odiechiengʼ osetundo. Kik jangʼiewo bed mamor kata jauso kik bed mokuyo, nikech mirimba ni kuom oganda duto.
Jött az idő, elérkezett a nap, a vevő ne örüljön és az eladó ne gyászoljon, mert harag lobban föl egész tömege ellen.
13 Jauso ok bi dwokne lowo kaponi pod gingima giduto. Nikech wach mokor kuom oganda duto ok bi loki. Onge kata ngʼato achiel mabiro reso ngimagi nikech richogi.
Mert az eladó nem jut vissza az eladott jószághoz, amíg az élők közt van az élete, mart látomás szól egész tömegének, nem fordul el, és kiki a bűne miatt életüket nem tartják meg.
14 “‘Kata gigo turumbete, kendo giik gik moko duto mag lweny, to onge ngʼama biro dhi e lweny, nikech mirimba ni kuom oganda duto.
Fújták a harsonát, elkészítettek mindent, de nincs ki harcba megy, mert haragom lobbant föl egész tömege ellen.
15 Wasigu ni oko gi ligangla; to tuoche kod kech ni e mier. Joma ni e gwengʼ noneg gi ligangla; to joma ni ei dala maduongʼ kech gi tuoche nonegi.
A kard künn s a dögvész meg az éhség belül; ki a mezőn van, a kard által hal meg, s ki a városban van, azt éhség és dögvész emészti meg.
16 Joma otony modongʼ noringi kadhi ei gode. Ginichur ka akuche modak ei holo, giduto giniywagi, nikech richogi.
És menekülnek a menekülőik, s olyanok lesznek a hegyeken mint a völgyek galambjai, melyek búgnak mindannyian – ki-ki bűne miatt.
17 Bede duto biro wengni; kendo chonge duto biro nyosore.
Mind a kezek ellankadnak és mind a térdek vízként folynak szét.
18 Gibiro rwakore gi piende gugru kendo midhiero biro pongʼo chunygi. Ginibed gi wichkuot, kendo ibiro liel yie wigi.
És zsákokat kötnek föl és borzadály borítja őket, minden arcon szégyen és mind a fejeiken kopaszság.
19 “‘Gibiro wito fedha mag-gi e wangʼ yore, kendo dhahabu mag-gi biro lokore nigi gima ogak. Fedha gi dhahabu mag-gi ok bi resogi, e odiechiengʼ mar mirimb Jehova Nyasaye. Gigo ok notieknegi kech kata migi giyiengʼ, nikech gigo osemiyo gidonjo e richo.
Ezüstjüket az utcára dobják és aranyuk fertőzetté lesz, ezüstjük és aranyuk nem mentheti meg őket az Örökkévaló haragjának napján, vágyukat nem elégítik ki és hasukat meg nem töltik, mert bűnre való botlásukká lett.
20 Negidoko jongʼayi nikech ne gin gi kite ma nengogi tek, kendo negitiyo kodgi kuom loso nyiseche manono. Negitiyo kodgi kuom loso kido manono; emomiyo abiro miyo gigi dokonegi gima ogak.
És ékes díszét gőggé tették és utálatos képeiket, undokságaikat készítették belőle, azért tettem azt nekik fertőzetté.
21 Abiro kawe mi achiwe ni jopinje mamoko kaka gik mope, kendo kaka gik moyaki, nachiwe ne joma timbegi mono modak e piny, kendo gini dwanye.
És majd az idegenek kezébe adom prédául és a föld gonoszainak zsákmányul, hogy megszentségtelenítsék.
22 Abiro jwangʼogi kendo jomecho biro dwanyo kara mageno. Gibiro donjo e iye kanyo mi gidwanye.
És elfordítom tőlük arcomat és majd megszentségtelenítik kincsemet, és bemennek abba garázdálkodók és megszentségtelenítik.
23 “‘Losuru nyoroche, nikech piny opongʼ gi remo mosechwer, kendo dala maduongʼ opongʼ gi mahundu.
Készítsd a láncot, mert az ország telve van vérontó ítélettel és a város telve van erőszakkal.
24 Abiro kelo piny ma timbene mono mogik mondo okaw miechgi. Abiro tieko ngʼayi mar joma roteke, kendo ibiro dwanyo kuonde maler mag-gi.
És elhozom a nemzetek legrosszabbjait, hogy elfoglalják házaikat, és megszüntetem a hatalmasok gőgjét és megszentségteleníttetnek szentélyeik.
25 Ka masira obiro, to ginidwar kwe to ok giniyudi.
Rettegés jön, keresnek békét, de nincsen.
26 Masira nobi ewi masira, kendo weche mifwongʼo mabwogo ji nowinji kuonde duto. Ginitem mondo giyud fweny moa kuom janabi, gi puonj mag chike moa kuom jadolo, kod rieko ma jodongo ngʼado, to mago duto nobed maonge.
Baleset jön balesetre, hír lesz hír után, keresnek látomást a prófétától, de tanítás elvész a paptól, tanács a vénektől.
27 Ruoth noywagi, wuod ruoth makawo loch kare chunye nonyosre, kendo bede ji manie piny notetni. Abiro tiyo kodgi kaluwore gi timbegi, kendo abiro ngʼadonegi bura kaluwore gi chikegi. Eka giningʼe ni An e Jehova Nyasaye.’”
A király gyászol, a fejedelem ámulatba öltözik, s az ország népének kezei megrémülnek; útjuk szerint fogok cselekedni velük és ítéleteik szerint fogom őket ítélni, hogy megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló.
