2 Samuel 18
1 Daudi nochano joma ne ni kode kendo noyieronigi jotend lweny mag alufe to gi mag miche.
Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.
2 Daudi nooro migepe adek mag jolweny: mokwongo notelne gi Joab, mar ariyo notelne gi Abishai ma owadgi Joab wuod Zeruya, mar adek notelne gi Itai ja-Giti. To ruoth nowachone migepego niya, “An bende nyaka adhi kodu.”
És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig bízá a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek.
3 To jogo nowachone niya, “In ok inyal dhi kodwa, nikech ka ochuno ni nyaka waringi, to ok gibi dewowa. Kata ka nuswa otho to ok gidhi dewo nikech in iromri gi ji alufu apar kuomwa. Omiyo ber ka in idongʼ mondo ikonywa gie dala maduongʼ ka.”
De a nép monda: Ne jőjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te teszesz anynyit, mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nékünk segítségül.
4 Ruoth nodwoko niya, “Abiro timo gima uneno ni bernu.” Omiyo ruoth nochungʼ but rangach sa ma ne oganda lweny duto ne wuok e migepegi mag miche gi mag alufe.
Monda azért nékik a király: A mi néktek jónak tetszik, én azt mívelem. Megálla azért a király a kapuban, és az egész sereg megy vala ki százanként és ezerenként.
5 Ruoth nochiko Joab gi Abishai kod Itai niya, “Beduru mangʼwon ne wuoda Abisalom nikech an.” Oganda duto mag jolweny nowinjo ka ruoth chiko jotelo ni kik gihiny Abisalom.
Parancsola pedig a király Joábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok; hallá pedig ezt mind az egész had, mikor a király mindenik vezérnek parancsola Absolon felől.
6 Jolweny nowuok modhi e paw lweny mondo giked gi Israel, kendo lweny nogore e bungu mar Efraim.
Kiméne azért a nép a mezőre, az Izráel ellenébe, és megütközének az Efraim erdejénél.
7 Jolwenj mag Daudi noloyo jo-Israel kanyo, kendo ji mane otho ne ngʼeny maloyo ji alufu piero ariyo.
És megvereték ott az Izráel népe a Dávid szolgái által, és nagy veszteség volt ott azon a napon, mintegy húszezer emberé.
8 Lweny nolandore mokwako piny, kendo joma notho chiengʼno e bungu ne ngʼeny moloyo joma noneg gi ligangla.
És kiterjedt a harcz az egész vidékre, és a nép közül sokkal többet emészte meg az erdő, mint a fegyver azon a napon.
9 Koro Abisalom nopo koromo gi jolwenj Daudi koidho pundane. To kane oyudo kanyna kadho e bwo yiend ober man-gi tipo malach, wi Abisalom nomoko e bad yadhno, mi nodongʼ koliero e kor yamo, ka kanyna mane oidho to ne dhiyo nyime gi wuoth.
És találkozék Absolon Dávid szolgáival; Absolon pedig egy öszvéren ül vala. És beméne az öszvér a nagy cserfák sürű ágai alá, hol fennakadt fejénél fogva egy cserfán, függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla.
10 Kane achiel kuom jogo noneno ma, nonyiso Joab niya, “Aneno Abisalom koliero e bad yiend ober.”
Kit mikor egy ember meglátott, hírül adá Joábnak, és monda: Ímé, láttam Absolont egy cserfán függeni.
11 Joab nowacho ni ngʼat mane onyise wachno niya, “Angʼo! Inene? Angʼo ma nomoni chwowe molwar piny kanyo? To damiyi shekel apar mag fedha gi okanda mar jolweny.”
Monda pedig Joáb az embernek, a ki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott őt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüst siklussal és egy övvel.
12 To ngʼatno nodwoke niya, “Kata dine unyalo pimo shekel alufu achiel moket e lweta, anto ok datingʼ lweta mondo aket kuom wuod ruoth. Ne wawinjo gi itwa ka ruoth chiko in gi Abishai kod Itai ni, ‘Rituru wuoda Abisalom nikech an.’
Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki legyen, az ifjút, Absolont.
13 To ka dine atim mano, to dine aketo ngimana e chandruok nikech onge gima opondo ne ruoth bende dine ok ikonya.”
Vagy ha orozva törtem volna életére – mivel a király előtt semmi sem marad titokban – magad is ellenem támadtál volna.
14 Joab nowacho niya, “Anto ok abi rito kamano.” Ka Abisalom ne pod oliero e bad yiend ober kangima, nokawo tonge adek e lwete mochwoyo dho chuny Abisalom.
Monda azért Joáb: Nem akarok előtted késedelmezni; és vőn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.
15 Kendo ji apar matingʼo gige lweny mag Joab nolworo Abisalom, negigoye, ma ginege.
Körülfogák akkor a Joáb fegyverhordozó szolgái tízen, és általverék Absolont, és megölék őt.
16 Eka Joab nogoyo turumbete mi jolweny noweyo lawo jo-Israel nikech Joab nokwerogi.
Megfúvatá azután a trombitát Joáb, és megtére a nép Izráelnek űzéséből, mert kimélni akará Joáb a népet.
17 Negikawo Abisalom ma giwito e bugo maduongʼ manie bungu, mi gibiwo kite madongo dongo kuome. E kindeno jo-Israel duto noringo modhi e miechgi.
Absolont pedig felvevék, és veték őt az erdőn egy nagy verembe, és igen nagy rakás követ hányának reá. És az egész Izráel elmeneküle, kiki az ő sátorába.
18 Ka Abisalom ne pod ngima nokawo siro mochungo e Holo mar Ruoth kaka rapar mare owuon nimar noparo niya, “Aonge wuowi manyalo tingʼo wiya malo kata ma dichaka.” Nochako sirono nyinge owuon, mi oluonge ni Rapar mar Abisalom nyaka chil kawuono.
Absolon pedig vett és még életében emelt magának emlékoszlopot, a mely a király völgyében van. Mert ezt mondja vala: Nincsen nékem oly fiam, a kin az én nevemnek emlékezete maradhatna; azért az oszlopot a maga nevére nevezé; és az Absolon oszlopának hívattatik mind e mai napig.
19 Koro Ahimaz wuod Zadok nowacho niya, “We aring ater wachni ne ruoth ni Jehova Nyasaye oserese e lwet jowasike.”
Monda pedig Akhimás, Sádók fia: Majd elfutok, és megmondom a királynak, hogy megszabadította őt az Úr az ő ellenségeinek kezéből.
20 Joab nowachone niya, “In ok niter wach kawuono. Inyalo mana tero wach chiengʼ machielo, nikech wuod ruoth otho.”
És monda néki Joáb: Ne légy ma hírmondó, hanem holnap mondd meg a hírt, ma pedig ne mondd meg; mivelhogy a király fia meghalt.
21 Eka Joab nowachone ja-Kush niya, “Dhiyo mondo inyis ruoth gima ineno.” Ja-Kush nokulore piny e nyim Joab bangʼe noringo modhi.
Monda azonközben Joáb Kúsinak: Eredj el, mondd meg a királynak, a mit láttál; és meghajtá magát Kúsi Joáb előtt, és elszaladt.
22 Ahimaz wuod Zadok nochako wacho ne Joab niya, “Kata bed ni angʼo matimore, to yiena alaw ja-Kush.” To Joab nodwoke niya, “Wuoda, angʼo momiyo idwaro dhi? Ionge gi wach maber manyalo keloni mich.”
És szóla ismét Akhimás, Sádók fia, és monda Joábnak: Bármint legyen, hadd fussak el én is Kúsi után! Monda Joáb: Miért futnál fiam; nem néked való ez a hírmondás?!
23 En to nowacho niya, “Kata angʼo matimore, to nyaka aring adhi.” Omiyo Joab nowachone niya, “Ringi idhi.” Eka Ahimaz noringo odhi koluwo yor pap moyombo ja-Kush.
Bármint legyen, hadd fussak el mégis! Ő pedig monda néki: Ám fuss el. Elfuta azért Akhimás a síkon való úton, és megelőzé Kúsit.
24 Kane oyudo Daudi obet e kind rangach maiye gi ma oko, jarito noidho wi dhoranga ohinga mar ngʼicho. Kane ongʼiyo oko, noneno ngʼato karingo kende.
Dávid pedig ül vala a két kapu között, és az őrálló felméne a kapu tetejére, a kőfalra, és felemelvén szemeit, látá, hogy egy ember igen fut egyedül.
25 Jarito noluongo ruoth monyise. To ruoth nowacho niya, “Ka en kende to nyaka bed ni en gi wach maber.” Kendo ngʼatno nomedo sudo machiegni koringo.
Kiálta azért az őrálló, és megmondá a királynak, és monda a király: Ha egyedül jő, hír van az ő szájában. Amaz pedig mind közelebb jöve.
26 Eka jarito noneno ngʼat machielo karingo, kendo noluongo jarit dhorangach mowachone niya, “Ne ngʼat machielo bende ringo biro ka en kende!” To ruoth nowacho niya, “En bende nyaka bed ni okelo wach maber.”
Látá pedig az őrálló, hogy másik ember is fut, és lekiálta az őrálló a kapunállónak, mondván: Ímé más ember is fut egyedül. Akkor monda a király: Az is hírmondó.
27 Jarito nowacho niya, “Nenorena ni ngʼat mokwongo ringo ka Ahimaz wuod Zadok.” Ruoth nowacho niya, “En ngʼat maber. Obiro gi wach maber.”
Monda ismét az őrálló: A mint látom, az elsőnek olyan a futása, mint Akhimásnak, a Sádók fiának; és monda a király: Jó ember az, és jó hírrel jő.
28 Eka Ahimaz nowuoyo gi ruoth kowacho niya, “Gik moko dhi maber!” Nopodho piny auma e nyim ruoth ka wangʼe ochomo piny mi owacho niya, “Pak obed ni Jehova Nyasaye ma Nyasachi! Osechiwo e lwet ruodha ma en ruoth jogo mosepiem kode.”
Kiáltván azért Akhimás, monda a királynak: Békesség! És meghajtá magát arczczal a földre a király előtt, és monda: Áldott az Úr a te Istened, ki kezedbe adta az embereket, kik felemelték kezeiket az én uram ellen, a király ellen.
29 Ruoth nopenjo niya, “Bende wuowi ma Abisalom ngima?” Ahimaz nodwoke niya, “Ne aneno ka mutni nitie maduongʼ e sa ma Joab ne oro jatich ruoth kod an, jatichni, to ok angʼeyo gima ne timore.”
Monda akkor a király: Hogy van Absolon fiam? Felele Akhimás: Látám a nagy sereglést, mikor elküldé Joáb a király szolgáját és a te szolgádat; de nem tudom, mi történt.
30 To ruoth nowachone niya, “Chungʼ e bathe ka kendo iriti.” Omiyo nosudo bathe mochungʼ kanyo.
És monda a király: Eredj tova, és állj meg ott; félreméne azért, és megálla ott.
31 Eka ja-Kush nochopo mowacho niya, “Ruodha ma en ruoth, winj wach maber! Jehova Nyasaye oseresi kawuononi e lwet joma piem kodi duto.”
E közben Kúsi is megérkezett, és monda Kúsi: Ezt izenik a királynak, az én uramnak, hogy az Úr megszabadított ma téged mindeneknek kezéből, a kik ellened támadtak volt.
32 Ruoth nopenjo ja-Kush niya, “Bende wuowi ma Abisalom ngima?” Ja-Kush nodwoko niya, “Mad wasigu mag ruodha ma en ruoth gi ji duto mane ongʼanyo ka dwahinyi obed kaka wuowino.”
Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: Úgy legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.
33 Ruoth nobwok motetni. Noidho malo e ot man ewi rangach mi oywak. Noywak kowacho niya, “Yaye wuoda Abisalom, wuoda, wuoda Abisalom! Onego an ema ne atho kari, yaye Abisalom wuoda, wuoda!”
És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!
