2 Jo-Korintho 7
1 Koro osiepena mageno, nikech wan gi singruokgi, wapwodhreuru kuom gik moko duto machido ringruok gi chuny mondo wadok jomaler chuth nikech waluoro Nyasaye.
Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.
2 Yawnwauru chunyu. Pok watimo ni ngʼato marach kendo pok waketho ni ngʼato, bende pok wakonyore gi yore mag miriambo.
Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.
3 Ok awach wechegi mondo angʼadnu bura kaka joketho, nikech mana kaka nasewachonu motelo, wagenou gi genruok maduongʼ e chunywa, kendo waikore tho kodu kendo bedo mangima kodu.
Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.
4 An gi chir maduongʼ kuomu; asungora matek nikech un! Kaparou to chunya yudo jip mathoth kendo e chandruokwa duto, chunya opongʼ gi mor mogundho.
Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.
5 Kane wachopo Makedonia, ne ok wayudo thuolo mar yweyo. Ne wayudo chandruok mathoth ka wasigu olworowa koni gi koni; ka chunywa bende opongʼ gi luoro.
Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.
6 To Nyasaye, ma jiwo joma chunygi onyosore, nojiwowa kane Tito obiro irwa,
De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.
7 to ok birone kende ema nojiwowa, to hoch mane uhoyego bende nojiwowa. Nonyisowa kaka un gi siso mar nena, kendo kaka un gi kuyo maduongʼ, kendo kaka chunyu omoko nikech wachna, ma mago duto nomiya amor moloyo.
Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.
8 Nikech kata ka barupa mane andikonu nomiyo ukuyo, to ok anyal timonu mos. Kata kamano ne atimo mos, nikech aneno ni barupano nomiyou chuny lit, to mana matin nono.
Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
9 To koro amor, ok nikech ne amiyo ukuyo, to mana nikech kuyouno nomiyo uyudo lokruok muweyo richo. Nimar ne ukuyo kaka Nyasaye dwaro, omiyo ne ok uyudo chandruok moro amora nikech wan.
Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10 Kuyo ma ngʼato bedogo e yo ma Nyasaye dwaro kelone lokruok mar weyo richo kod warruok maonge ywago angʼe, to kuyo mar piny kelone mana tho.
Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
11 Neuru gima kit kuyo mar Nyasaye osenyago e ngimau: osemiyo udoko joma otangʼ mak badhre ni loso weche manie dieru. Koro usin gi timbe mamono; uluoro donjo e richo; uhera kendo ugombo mondo amed konyou e wachno kendo uikoru kumo joma oketho. Koro usepwodhoru udoko maler e wach mane otimore e dieru.
Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.
12 Omiyo kata kane andikonu, to ne ok en nikech wach ngʼat mane otimo marach, kata nikech joma notimnigi marach, to ne andikonu mondo, e nyim Nyasaye, uneye kaka ugenowa.
Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.
13 Wechegi duto osejiwowa. Kaachiel gi jip mane wayudo koa kuomwa wawegi, moloyo to ne wamor kane waneno mor mane Tito nigo, nikech dhial mane umiye.
Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
14 Noyudo asepwoyou ne Tito, kendo koro ok usekuodo wiya. To mana gik moko duto mwasebedo ka wawachonu gin adiera e kaka pwoch mane wapwoyou ne Tito kuomu bende osedoko gima adier.
Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.
15 Omiyo koro hera moherougo osemedore moloyo, koparo kaka un duto ne uwinjo wachwa, kendo kaka ne urwake kumiye luoro maduongʼ.
És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.
16 Amor ahinya ni anyalo bedo gi geno kuomu chuth.
Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.
