1 Samuel 23
1 Kane owach ne Daudi niya, “Ne jo-Filistia kedo gi jo-Keila kendo giyako gik man e laru mar dino cham,”
Értesíték pedig Dávidot, mondván: Ímé a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérűket.
2 nopenjo Jehova Nyasaye niya, “Bende owinjore adhi kendo amonj jo-Filistia-gi?” Jehova Nyasaye nodwoke niya, “Dhiyo, mondo imonj jo-Filistia kendo ires Keila.”
Akkor megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-é ezeket a Filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le a Filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát.
3 To jo-Daudi nowachone niya, “Ka Juda ka ema waluorie. Dobednwa machalo nade ka wadhi Keila mondo waked gi jolweny mag Filistia!”
A Dávid emberei azonban mondának néki: Ímé, mi itt Júdában is félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára.
4 Daudi nopenjo Jehova Nyasaye kendo mi Jehova Nyasaye nodwoke ne, “Lor idhi Keila nimar adhi chiwo jo-Filistia e lweti.”
Akkor Dávid ismét megkérdezé az Urat, az Úr pedig válaszola néki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a Filiszteusokat kezedbe adom.
5 Omiyo Daudi gi joge nodhi Keila, mokedo gi jo-Filistia kendo opeyo jambgi. Nonego jo-Filistia mangʼeny mine oreso jo-Keila.
Elméne azért Dávid és az ő emberei Kehillába, és harczola a Filiszteusok ellen, és elhajtá marhájokat, és felette igen megveré őket. És megszabadítá Dávid Kehilla lakosait.
6 Koro Abiathar wuod Ahimelek nosebiro gi law mayom mar dolo miluongo ni efod e kinde mane oringo kodhi ir Daudi Keila.
Lőn pedig, hogy a mikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte.
7 Nowach ne Saulo ni Daudi nosedhi Keila, omiyo nowacho niya, “Nyasaye osechiwe e lweta, nimar Daudi osetwere owuon ka odonjo e dala man-gi rangeye kod lodi.”
Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne.
8 Omiyo Saulo noluongo joge duto makedo ne lweny, mondo gilor gidhi Keila kendo gigengʼ ne Daudi gi joge.
És összegyűjté Saul a harczra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az ő embereit.
9 Kane Daudi owinjo ni Saulo chano yor yude nowachone Abiathar jadolo niya, “Kel law akor mar law mayom mar dolo miluongo ni efod.”
Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul ő ellene gonoszt forral, mondá Abjáthár papnak: Hozd elő az efódot.
10 Daudi nowacho niya, “Yaye Jehova Nyasaye ma Nyasach Israel, jatichni osewinjo gadiera ni Saulo chano biro Keila mondo oketh dala nikech an.
És monda Dávid: Uram, Izráel Istene! bizonynyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jőni Kehillába, hogy elpusztítsa a várost miattam.
11 Bende jo-Keila nochiwane? To bende Saulo biro biro ka kaka jatichni osewinjo? Yaye Jehova Nyasaye ma Nyasach Israel, nyis jatichni.” Eka Jehova Nyasaye nodwoko niya, “Obiro biro.”
Vajjon kezébe adnak-é engem Kehilla lakosai? Vajjon lejön-é Saul, a mint hallotta a te szolgád? Óh Uram, Izráel Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az Úr: Lejön.
12 Daudi nopenjo kendo niya, “Jo-Keila biro chiwa kaachiel gi joga ne Saulo.” To Jehova Nyasaye nowacho niya, “Gibiro timo kamano.”
És monda Dávid: Vajjon Saul kezébe adnak-é Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: Kezébe adnak.
13 Omiyo Daudi gi joge maromo mia auchiel, nowuok Keila mine giwuotho koni gi kocha ka gisiko gidar. Kane Saulo owinjo ni Daudi nosetony mowuok Keila ne ok odhi kuno.
Felkele azért Dávid és az ő emberei, mintegy hatszázan, és kimenének Kehillából, és ide s tova járnak vala, a hol csak járhatának. Midőn pedig Saulnak megmondák, hogy elmenekült Dávid Kehillából, felhagyott az elmenetellel.
14 Daudi nodak e kuonde mag pondo manie thim kendo e gode mag Thim Zif; odiechiengʼ ka odiechiengʼ Saulo ne osiko ka dware, to Nyasaye ne ok oketo Daudi e lwete.
És Dávid a pusztában tartózkodék az erős helyeken, és a Zif pusztájában levő hegységen marada. És Saul mindennap keresé, de az Isten nem adá őt kezébe.
15 Kane Daudi ni Horesh man e thim Zif noyudo wach ni Saulo nosewuok mondo otiek ngimane.
Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdőben vala:
16 To Jonathan wuod Saulo nodhi Horesh ir Daudi mokonye koduogo chunye mondo oyud teko moa kuom Nyasaye.
Felkele Jonathán, a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősíté az ő kezét az Istenben.
17 Nowacho niya, “Kik iluor. Saulo wuora ok bi timi gimoro. Ibiro bedo ruodh Israel, to an abiro bedo jalupni. Kata Saulo wuora ongʼeyo mano.”
És monda néki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utólérni téged, és te király leszesz Izráel felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz.
18 Kargi ji ariyogi negisingore e nyim Jehova Nyasaye. Eka Jonathan nodhi dala to Daudi to nodongʼ Horesh.
És szövetséget kötének ketten az Úr előtt. És Dávid az erdőben marada, Jonathán pedig haza ment.
19 Jo-Zif nodhi Gibea ir Saulo mi giwachone ne, “Donge Daudi opondo kuomwa e kuonde pondo Horesh ewi got Hakila, mantie yo milambo mar Jeshimon?
És felmenének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk lappang-é Dávid az erős helyeken az erdőben, Hakila halmán, mely a sivatagtól jobbkézre van?!
20 Koroni, yaye Ruoth, inyalo biro sa moro amora midwaro biroe, to obiro bedo wachwa mondo wachiwe ne ruoth.”
Most azért minthogy lelkednek főkivánsága az, hogy lejőjj, óh király, jőjj le; és a mi gondunk lesz, hogy a királynak kezébe adjuk őt.
21 Saulo nodwoko niya, “Jehova Nyasaye mondo ogwedhu kuom timona maber.
És monda Saul: Legyetek megáldva az Úrtól, hogy szánakoztok rajtam!
22 Dhiuru kendo umed ikoru. Nonuru mondo ungʼe kuma Daudi jadhiyoe kod ngʼat mosenene kuno. Gisenyisa ni en ngʼama yoreyore ahinya.
Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután is, hogy megtudjátok és meglássátok az ő tartózkodási helyét, és hogy ki látta őt ott, mert azt mondották nékem, hogy igen ravasz ő.
23 Nonuru konde duto mopondoe gi kuonde duto motiyogo, eka uduogna wach mobidhore. Bangʼe anadhi kodu; ka dipo ni en kanyo, to abiro dware e dhoudi duto mag Juda.”
Annakokáért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, a hol ő lappang és minden bizonynyal térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha az országban van, kikutatom őt Júdának minden ezrei között.
24 Kuom mano ne giwuok mi gidhi Zif motelone Saulo. Daudi gi joge to ne ni e Thim Maon man Araba yo milambo mar Jeshimon.
Azok pedig felkelének, és elmenének Zifbe Saul előtt. Dávid pedig és az ő emberei Máon pusztájában valának a mezőségen, a mely a sivatagtól jobbkézre van.
25 Saulo gi joge nochako dwero, ka nowach ne Daudi wachno, nolor mwalo e lwanda mi nobet e Thim man Maon. Kane Saulo owinjo ma, nodhi e Thim man Maon kolawo Daudi.
És elméne Saul az ő embereivel együtt, hogy megkeresse őt. Dávidnak azonban megizenték, és ő leszállott a kőszikláról, és Máon pusztájában tartózkodék. Mikor pedig meghallotta Saul, üldözé Dávidot Máon pusztájában.
26 Saulo ne dhi e bath got konchiel to Daudi gi joge ne ni e bathe kumachielo, ka giringo mondo gi yomb Saulo. Ka Saulo gi jolwenje ne chiegni juko Daudi gi joge mondo gimakgi,
És Saul a hegynek egyik oldalán méne, Dávid és az ő emberei pedig a hegynek másik oldalán. És épen, mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekülhessen Saul elől, és Saul és az ő emberei már körül is kerítették Dávidot és az ő embereit, hogy megfogják,
27 jaote nobiro ir Saulo, mowacho niya, “Bi piyo! Jo-Filistia osebiro monjo piny.”
Akkor érkezék egy követ Saulhoz, mondván: Siess és jőjj! mert a Filiszteusok betörtek az országba.
28 Eka Saulo noweyo lawo Daudi mi odhi rado gi jo-Filistia. Mano emomiyo iluongo kanyo ni Sela Hamalekoth.
Akkor megtére Saul Dávid üldözéséből, és a Filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kősziklájának.
29 To Daudi nodhi malo koa kanyo modak e kuonde pondo mag En Gedi.
És Dávid elméne onnan, és Engedi erősségei közt tartózkodék.
