Salme 91

1 Den der sidder i den Højestes Skjul og dvæler i den Almægtiges Skygge,

A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –

2 siger til HERREN: Min Tilflugt, min Klippeborg, min Gud, på hvem jeg stoler.

azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.

3 Thi han frier dig fra Fuglefængerens Snare, fra ødelæggende Pest;

Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.

4 han dækker dig med sine Fjedre, under hans Vinger finder du Ly, hans Trofasthed er Skjold og Værge.

Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.

5 Du frygter ej Nattens Rædsler, ej Pilen der flyver om Dagen

Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;

6 ej Pesten, der sniger i Mørke, ej Middagens hærgende Sot.

a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.

7 Falder end tusinde ved din Side, ti Tusinde ved din højre Hånd, til dig når det ikke hen;

Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.

8 du ser det kun med dit Øje, er kun Tilskuer ved de gudløses Straf;

Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.

9 (thi du, HERRE, er min Tilflugt) den Højeste tog du til Bolig.

Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.

10 Der times dig intet ondt, dit Telt kommer Plage ej nær;

Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;

11 thi han byder sine Engle at vogte dig på alle dine Veje;

mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.

12 de skal bære dig på deres Hænder, at du ikke skal støde din Fod på nogen Sten;

Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.

13 du skal træde på Slanger og Øgler, trampe på Løver og Drager.

Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.

14 "Da han klynger sig til mig, frier jeg ham ud, jeg bjærger ham, thi han kender mit Navn;

Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.

15 kalder han på mig, svarer jeg ham, i Trængsel er jeg hos ham, jeg frier ham og giver ham Ære:

Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.

16 med et langt Liv mætter jeg ham og lader ham skue min Frelse!"

Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.