< Salme 90 >

1 (En Bøn af den Guds Mand Moses.) Herre, du var vor Bolig slægt efter slægt.
Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
2 Førend Bjergene fødtes og Jord og Jorderig blev til, fra Evighed til Evighed er du, o Gud!
Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
3 Mennesket gør du til Støv igen, du siger: "Vend tilbage, I Menneskebørn!"
Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
4 Thi tusind År er i dine Øjne som Dagen i Går, der svandt, som en Nattevagt.
Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
5 Du skyller dem bort, de bliver som en Søvn. Ved Morgen er de som Græsset, der gror;
Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
6 ved Morgen gror det og blomstrer, ved Aften er det vissent og tørt.
reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
7 Thi ved din Vrede svinder vi hen, og ved din Harme forfærdes vi.
Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
8 Vor Skyld har du stillet dig for Øje, vor skjulte Brøst for dit Åsyns Lys.
Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
9 Thi alle vore Dage glider hen i din Vrede, vore År svinder hen som et Suk.
Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
10 Vore Livsdage er halvfjerdsindstyve År, og kommer det højt, da firsindstyve. Deres Herlighed er Møje og Slid, thi hastigt går det, vi flyver af Sted.
Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
11 Hvem fatter din Vredes Vælde, din Harme i Frygt for dig!
Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
12 At tælle vore Dage lære du os, så vi kan få Visdom i Hjertet!
Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
13 Vend tilbage, HERRE! Hvor længe! Hav Medynk med dine Tjenere;
Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
14 mæt os årle med din Miskundhed, så vi kan fryde og glæde os alle vore Dage.
Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
15 Glæd os det Dagetal, du ydmygede os, det Åremål, da vi led ondt!
Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
16 Lad dit Værk åbenbares for dine Tjenere og din Herlighed over deres Børn!
Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
17 HERREN vor Guds Livsalighed være over os! Og frem vore Hænders Værk for os, ja frem vore Hænders Værk!
S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!

< Salme 90 >