Salme 9
1 (Til sangmesteren. Al-mut-labben. En Salme af David.) Jeg vil takke HERREN af hele mit Hjerte, kundgøre alle dine Undere,
A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
2 glæde og fryde mig i dig, lovsynge dit Navn, du Højeste,
Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
3 fordi mine Fjender veg, faldt og forgik for dit Åsyn.
A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
4 Thi du hævded min Ret og min Sag, du sad på Tronen som Retfærds Dommer.
Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
5 Du trued ad Folkene, rydded de gudløse ud, deres Navn har du slettet for evigt.
Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
6 Fjenden er borte, lagt øde for stedse, du omstyrted Byer, de mindes ej mer.
Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
7 Men HERREN troner evindelig, han rejste sin Trone til Dom,
De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
8 skal dømme Verden med Retfærd, fælde Dom over Folkefærd med Ret.
És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
9 HERREN blev de fortryktes Tilflugt, en Tilflugt i Trængselstider;
hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
10 og de stoler på dig, de, som kender dit Navn, thi du svigted ej dem, der søgte dig, HERRE.
Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
11 Lovsyng HERREN, der bor på Zion, kundgør blandt Folkene, hvad han har gjort!
Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
12 Thi han, der hævner Blodskyld, kom dem i Hu, han glemte ikke de armes Råb:
Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
13 "HERRE, vær nådig, se, hvad jeg lider af Avindsmænd, du, som løfter mig op fra Dødens Porte,
Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
14 at jeg kan kundgøre al din Pris, juble over din Frelse i Zions Datters Porte!"
azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
15 Folkene sank i Graven, de grov, deres Fod blev hildet i Garnet, de satte.
Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
16 HERREN blev åbenbar, holdt Dom, den gudløse hildedes i sine Hænders Gerning. - Higgajon (Sela)
Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők. (Sheol h7585)
18 Thi den fattige glemmes ikke for evigt, ej skuffes evindelig ydmyges Håb.
Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
19 Rejs dig, HERRE, lad ikke Mennesker få Magten, lad Folkene dømmes for dit Åsyn;
Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
20 HERRE, slå dem med Rædsel, lad Folkene kende, at de er Mennesker! (Sela)
szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
