Salme 8

1 (Til sangmesteren. Al-haggittit. En salme af David.) HERRE, vor Herre, hvor herligt er dit Navn på den vide Jord du, som bredte din Højhed ud over Himlen!

A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

2 Af spædes og diendes Mund har du rejst dig et Værn for dine Modstanderes Skyld, for at bringe til Tavshed Fjende og Hævner.

Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

3 Når jeg ser din Himmel, dine Fingres Værk, Månen og Stjernerne, som du skabte,

Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

4 hvad er da et Menneske, at du kommer ham i Hu, et Menneskebarn, at du tager dig af ham?

mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

5 Du gjorde ham lidet ringere end Gud. med Ære og Herlighed kroned du ham;

Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

6 du satte ham over dine Hænders Værk, alt lagde du under hans Fødder,

uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

7 Småkvæg og Okser til Hobe, ja, Markens vilde Dyr,

juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

8 Himlens Fugle og Havets Fisk, alt, hvad der farer ad Havenes Stier.

az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

9 HERRE, vor Herre, hvor herligt er dit Navn på den vide Jord!

Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!