Salme 77

1 (Til Sangmesteren. Til Jedutun. Af Asaf. En Salme.) Jeg råber, højt til Gud, og han hører mig,

a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

2 jeg søger Herren på Nødens Dag, min Hånd er om Natten utrættet udrakt, min Sjæl vil ikke lade sig trøste;

Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

3 jeg ihukommer Gud og stønner, jeg sukker, min Ånd vansmægter. (Sela)

Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

4 Du holder mine Øjne vågne, jeg er urolig og målløs.

Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

5 Jeg tænker på fordums dage, ihukommer længst henrundne År;

Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

6 jeg gransker om Natten i Hjertet, grunder og ransager min Ånd.

Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

7 Vil Herren bortstøde for evigt og aldrig mer vise Nåde,

Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

8 er hans Miskundhed ude for stedse, hans Trofasthed omme for evigt og altid,

Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

9 har Gud da glemt at ynkes, lukket sit Hjerte i Vrede? (Sela)

Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

10 Jeg sagde: Det er min Smerte; at den Højestes højre er ikke som før.

Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

11 Jeg kommer HERRENs Gerninger i Hu, ja kommer dine fordums Undere i Hu.

Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

12 Jeg tænker på al din Gerning og grunder over dine Værker.

elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

13 Gud, din Vej var i Hellighed, hvo er en Gud så stor som Gud!

Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

14 Du er en Gud, som gør Undere, du gjorde din Vælde kendt blandt Folkene,

Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

15 udøste dit Folk med din Arm, Jakobs og Josefs Sønner. (Sela)

Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

16 Vandene så dig, Gud, Vandene så dig og vred sig i Angst, ja Dybet tog til at skælve;

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

17 Skyerne udøste Vand, Skyhimlens Stemme gjaldede, dine Pile for hid og did;

Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

18 din bragende Torden rullede, Lynene oplyste Jorderig, Jorden bæved og skjalv;

hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

19 din Vej gik midt gennem Havet, din Sti gennem store Vande, dine Fodspor kendtes ikke.

Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

20 Du førte dit Folk som en Hjord ved Moses's og Arons Hånd.

Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.