Salme 74
1 (En maskil af Asaf.) Hvorfor har du, Gud, stødt os bort for evig, hvi ryger din Vrede mod Hjorden, du røgter?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Kom din Menighed i Hu, som du fordum vandt dig, - du udløste den til din Ejendoms Stamme - Zions Bjerg, hvor du har din Bolig.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Løft dine Fjed til de evige Tomter: Fjenden lagde alt i Helligdommen øde.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Dine Fjender brøled i dit Samlingshus, satte deres Tegn som Tegn deri.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 Det så ud, som når man løfter Økser i Skovens Tykning.
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 Og alt det udskårne Træværk der! De hugged det sønder med Økse og Hammer.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 På din Helligdom satte de Ild, de skændede og nedrev dit Navns Bolig.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 De tænkte: "Til Hobe udrydder vi dem!" De brændte alle Guds Samlingshuse i Landet.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 Vore Tegn, dem ser vi ikke, Profeter findes ej mer; hvor længe, ved ingen af os.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 Hvor længe, o Gud, skal vor Modstander smæde, Fjenden blive ved at håne dit Navn?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Hvorfor holder du din Hånd tilbage og skjuler din højre i Kappens Fold?
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 Vor Konge fra fordums Tid er dog Gud, som udførte Frelsens Værk i Landet.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Du kløvede Havet med Vælde, knuste på Vandet Dragernes Hoved;
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 du søndrede Hovederne på Livjatan og gav dem som Æde til Ørkenens Dyr;
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Kilde og Bæk lod du vælde frem, du udtørred stedseflydende Strømme;
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 din er Dagen, og din er Natten, du grundlagde Lys og Sol,
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 du fastsatte alle Grænser på Jord, du frembragte Sommer og Vinter.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Kom i Hu, o HERRE, at Fjenden har hånet, et Folk af Dårer har spottet dit Navn!
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Giv ikke Vilddyret din Turteldues Sjæl, glem ikke for evigt dine armes Liv;
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 se hen til Pagten, thi fyldte er Landets mørke Steder med Voldsfærds Boliger.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 Lad ej den fortrykte gå bort med Skam, lad de arme og fattige prise dit Navn!
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Gud, gør dig rede, før din Sag, kom i Hu, hvor du stadig smædes af bårer,
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 lad ej dine Avindsmænds Røst uænset! Ustandseligt lyder dine Fjenders Larm!
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
