Salme 69
1 (Til Sangmesteren. Til Liljerne. Af David.) Frels mig Gud, thi Vandene når mig til Sjælen,
A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
2 jeg er sunket i bundløst Dynd, hvor der intet Fodfæste er, kommet i Vandenes Dyb, og Strømmen går over mig;
Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
3 træt har jeg skreget mig, Struben brænder, mit Øje er mat af at bie på min Gud;
Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
4 flere end mit Hoveds Hår er de, der hader mig uden Grund, mange er de, som vil mig til Livs, uden Skel er mig fjendske; hvad jeg ikke har ranet, skal jeg dog erstatte!
Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
5 Gud, du kender min Dårskab, min Skyld er ej skjult for dig.
Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
6 Lad mig ej bringe Skam over dem, som bier på dig, o Herre, Hærskarers HERRE, lad mig ej bringe Skændsel over dem der søger dig, Israels Gud!
Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
7 Thi for din Skyld bærer jeg Spot, mit Åsyn dækkes af Skændsel;
Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
8 fremmed er jeg for mine Brødre en Udlænding for min Moders Sønner.
elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
9 Thi Nidkærhed for dit Hus har fortæret mig, Spotten mod dig er faldet på mig:
Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
10 jeg spæged min Sjæl med Faste, og det blev mig til Spot;
Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
11 i Sæk har jeg klædt mig, jeg blev dem et Mundheld.
öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
12 De, der sidder i Porten, taler om mig, ved Drikkelagene synger de om mig.
Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
13 Men jeg beder, HERRE, til dig i Nådens Tid, o Gud, i din store Miskundhed svare du mig!
De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
14 Frels mig med din trofaste Hjælp fra Dyndet, at jeg ikke skal synke; red mig fra dem, der hader mig, fra Vandenes Dyb,
Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
15 lad Strømmen ikke gå over mig; lad Dybet ikke sluge mig eller Brønden lukke sig over mig.
Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
16 Svar mig, HERRE, thi god er din Nåde, vend dig til mig efter din store Barmhjertighed;
Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
17 dit Åsyn skjule du ej for din Tjener, thi jeg er i Våde, skynd dig og svar mig;
S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
18 kom til min Sjæl og løs den, fri mig for mine Fjenders Skyld!
Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
19 Du ved, hvorledes jeg smædes og bærer Skam og Skændsel; du har Rede på alle mine Fjender.
Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
20 Spot har ulægeligt knust mit Hjerte; jeg bied forgæves på Medynk, på Trøstere uden at finde;
Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
21 de gav mig Malurt at spise og slukked min Tørst med Eddike.
Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
22 Lad Bordet foran dem blive en Snare, deres Takofre blive en Fælde;
Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
23 lad Øjnene slukkes, så Synet svigter, lad Lænderne altid vakle!
Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
24 Din Vrede udøse du over dem din glødende Harme nå dem;
Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
25 deres Teltlejr blive et Øde, og ingen bo i deres Telte!
Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
26 Thi de forfølger den, du slog, og øger Smerten for dem, du såred.
Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
27 Tilregn dem hver eneste Brøde lad dem ikke få Del i din Retfærd;
Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
28 lad dem slettes af Livets Bog, ej optegnes blandt de retfærdige!
Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
29 Men mig, som er arm og lidende, bjærge din Frelse, o Gud!
Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
30 Jeg vil prise Guds Navn med Sang og ophøje ham med Tak;
Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
31 det er mer for HERREN end Okser end Tyre med Horn og Klove!
az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
32 Når de ydmyge ser det, glæder de sig; I, som søger Gud, eders Hjerte oplives!
Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
33 Thi HERREN låner de fattige Øre, han agter ej fangne Venner ringe.
Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
34 Himmel og Jord skal prise ham, Havet og alt, hvad der rører sig der;
Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
35 thi Gud vil frelse Zion og opbygge Judas Byer; der skal de bo og tage det i Eje;
mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
36 hans Tjeneres Afkom skal arve det, de, der elsker hans Navn, skal bo deri.
és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
