Salme 68
1 (Til sangmesteren. Af David. En salme. En sang.) Når Gud står op, da splittes hans fjender, hans Avindsmænd flyr for hans Åsyn,
A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
2 som Røg henvejres, så henvejres de; som Voks, der smelter for Ild, går gudløse til Grunde for Guds Åsyn.
Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
3 Men retfærdige frydes og jubler med Glæde og Fryd for Guds Åsyn.
De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
4 Syng for Gud, lovsyng hans Navn, hyld ham, der farer frem gennem Ørknerne! HERREN er hans Navn, jubler for hans Åsyn,
Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
5 faderløses Fader, Enkers Værge, Gud i hans hellige Bolig,
Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
6 Gud, som bringer ensomme hjem, fører Fanger ud til Lykke; men genstridige bor i tørre Egne.
Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
7 Da du drog ud, o Gud, i Spidsen for dit Folk, skred frem gennem Ørkenen (Sela) da rystede Jorden,
Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
8 ja, Himlen dryppede for Guds Åsyn, for Guds Åsyn, Israels Guds.
a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
9 Regn i Strømme lod du falde, o Gud, din vansmægtende Arvelod styrkede du;
Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
10 din Skare tog Bolig der, for de arme sørged du, Gud, i din Godhed,
Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
11 Ord lægger Herren de Kvinder i Munden, som bringer Glædesbud, en talrig Hær:
Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
12 "Hærenes Konger flyr, de flyr, Husets Frue uddeler Bytte.
Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
13 Vil l da blive imellem Foldene? Duens Vinger dækkes af Sølv, dens Fjedre af gulgrønt Guld.
Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
14 Da den Almægtige splittede Kongerne der, faldt der Sne på Zalmon."
Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
15 Et Gudsbjerg er Basans Bjerg, et Bjerg med spidse Tinder er Basans Bjerg;
Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
16 Hvi skæver I Bjerge med spidse Tinder til Bjerget, Gud ønskede til Bolig, hvor HERREN også vil bo for evigt?
Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
17 Titusinder er Guds Vogne, tusinde Gange tusinde, HERREN kom fra Sinaj til Helligdommen.
Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
18 Du steg op til det høje, du bortførte Fanger, Gaver tog du blandt Mennesker, også iblandt de genstridige, at du måtte bo der, HERRE, o Gud.
Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
19 Lovet være Herren! Fra Dag til Dag bærer han vore Byrder; Gud er vor Frelse. (Sela)
Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
20 En Gud til Frelse er Gud for os, hos den Herre HERREN er Udgange fra Døden.
Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
21 Men Fjendernes Hoveder knuser Gud, den gudløses Isse, der vandrer i sine Synder.
Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
22 Herren har sagt: "Jeg henter dem hjem fra Basan, henter dem hjem fra Havets Dyb,
Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:
23 at din Fod må vade i Blod, dine Hundes Tunger få del i Fjenderne."
azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
24 Se på Guds Højtidstog, min Guds, min Konges Højtidstog ind i Helligdommen!
Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
25 Sangerne forrest, så de, der spiller, i Midten unge Piger med Pauker:
Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
26 "Lover Gud i Festforsamlinger, Herren, I af Israels Kilde!"
Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
27 Der er liden Benjamin forrest, Judas Fyrster i Flok, Zebulons Fyrster, Naftalis Fyrster.
Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
28 Opbyd, o Gud, din Styrke, styrk, hvad du gjorde for os, o Gud!
Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
29 For dit Tempels Skyld skal Konger bringe dig Gaver i Jerusalem.
templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
30 Tru ad Dyret i Sivet, Tyreflokken, Folkeslags Herrer, så de hylder dig med deres Sølvstykker. Adsplit Folkeslag, der elsker Strid!
Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
31 De kommer med Olie fra Ægypten, Ætiopeme iler til Gud med fulde Hænder.
Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
32 I Jordens Riger, syng for Gud, lovsyng HERREN;
Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
33 hyld ham der farer frem på Himlenes Himle, de gamle! Se, han løfter sin Røst, en vældig Røst.
annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
34 Giv Gud Ære! Over Israel er hans Højhed, Hans Vælde i Skyerne,
adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
35 frygtelig er Gud i sin Helligdom. Israels Gud; han giver Folket Styrke og Kraft. Lovet være Gud!
Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.
