Salme 64

1 (Til sangmesteren. En salme af David.) Hør, o Gud, min røst, når jeg klager, skærm mit Liv mod den rædsomme Fjende;

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

2 skjul mig for Ugerningsmændenes Råd, for Udådsmændenes travle Hob.

Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

3 der hvæsser Tungen som Sværd, lægger giftige Ord på Buen

a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

4 for i Løn at ramme den skyldfri, ramme ham brat og uset.

hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

5 Ihærdigt lægger de onde Råd, skryder af, at de lægger Snarer siger: "Hvem skulde se os?"

Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

6 De udtænker onde Gerninger, fuldfører en gennemtænkt Tanke - og Menneskets Indre og Hjerte er dybt.

Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

7 Da rammer Gud dem med en Pil af Slaget rammes de brat;

Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

8 han styrter dem for deres Tunges Skyld. Enhver, som ser dem, ryster på Hovedet;

Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

9 alle Mennesker frygter, forkynder, hvad Gud har gjort, og fatter hans Hænders Geming;

S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

10 de retfærdige glædes i HERREN og lider på ham, de oprigtige af Hjertet jubler til Hobe!

Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.