Salme 63

1 (En salme af David, da han var i Judas ørken.) Gud, du er min Gud, dig søger jeg, efter dig tørster min Sjæl, efter dig længes mit Kød i et tørt, vansmægtende, vandløst Land

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

2 (således var det, jeg så dig i Helligdommen) for at skue din Vælde og Ære;

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

3 thi din Nåde er bedre end Liv, mine Læber skal synge din Pris.

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

4 Da vil jeg love dig hele mit Liv, opløfte Hænderne i dit Navn,

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

5 Som med fede Retter mættes min Sjæl, med jublende Læber priser min Mund dig,

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

6 når jeg kommer dig i Hu på mit Leje, i Nattevagterne tænker på dig;

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

7 thi du er blevet min Hjælp, og jeg jubler i dine Vingers Skygge.

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

8 Dig klynger min Sjæl sig til, din højre holder mig fast.

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

9 Forgæves står de mig efter livet, i Jordens Dyb skal de synke,

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

10 gives i Sværdets Vold og vorde Sjakalers Bytte.

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

11 Men Kongen glædes i Gud; enhver, der sværger ved ham, skal juble, thi Løgnernes Mund skal lukkes.

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.