Salme 56

1 (Til sangmesteren. Al-jonat-elem-rehokim. Af David. En miktam, da filisterne greb ham i Gat.) Vær mig nådig Gud, thi Mennesker vil mig til livs, jeg trænges stadig af Stridsmænd;

A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.

2 mine Fjender vil mig stadig til Livs, thi mange strider bittert imod mig!

Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.

3 Når jeg gribes af Frygt, vil jeg stole på dig,

A mely napon félnem kell, én te benned bízom.

4 og med Guds Hjælp skal jeg prise hans Ord. Jeg stoler på Gud, jeg frygter ikke, hvad kan Kød vel gøre mig?

Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?

5 De oplægger stadig Råd imod mig, alle deres Tanker går ud på ondt.

Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.

6 De flokker sig sammen, ligger på Lur, jeg har dem lige i Hælene, de står mig jo efter Livet.

Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.

7 Gengæld du dem det onde, stød Folkene ned i Vrede, o Gud!

Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!

8 Selv har du talt mine Suk, i din Lædersæk har du gemt mine Tårer; de står jo i din Bog.

Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!

9 Da skal Fjenderne vige, den Dag jeg kalder; så meget ved jeg, at Gud er med mig.

Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.

10 Med Guds Hjælp skal jeg prise hans Ord, med HERRENs Hjælp skal jeg prise hans Ord.

Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -

11 Jeg stoler på Gud, jeg frygter ikke, hvad kan et Menneske gøre mig?

Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?

12 Jeg har Løfter til dig at indfri, o Gud, med Takofre vil jeg betale dig.

Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;

13 Thi fra Døden frier du min Sjæl, ja min Fod fra Fald, at jeg kan vandre for Guds Åsyn i Livets Lys.

mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.