Salme 50
1 (En salme af Asaf.) Gud, Gud HERREN talede og stævnede Jorden hid fra Sol i Opgang til Sol i Bjærge;
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 fra Zion, Skønhedens Krone, viste Gud sig i Stråleglans
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 vor Gud komme og tie ikke! - Foran ham gik fortærende Ild, omkring ham rasede Storm;
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 han stævnede Himlen deroppe hid og Jorden for at dømme sit Folk:
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 "Saml mig mine fromme, der sluttede Pagt med mig ved Ofre!"
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 Og Himlen forkyndte hans Retfærd, at Gud er den, der dømmer. (Sela)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 Hør, mit Folk, jeg vil tale, Israel, jeg vil vidne imod dig, Gud, din Gud er jeg!
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Jeg laster dig ikke for dine Slagtofre, dine Brændofre har jeg jo stadig for Øje;
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 jeg tager ej Tyre fra dit Hus eller Bukke fra dine Stalde;
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 thi mig tilhører alt Skovens Vildt, Dyrene på de tusinde Bjerge;
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 jeg kender alle Bjergenes Fugle, har rede på Markens Vrimmel.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 Om jeg hungred, jeg sagde det ikke til dig, thi mit er Jorderig og dets Fylde!
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Mon jeg æder Tyres Kød eller drikker Bukkes Blod?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Lovsang skal du ofre til Gud og holde den Højeste dine Løfter.
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 Og kald på mig på Nødens Dag; jeg vil udfri dig, og du skal ære mig,
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 Men til Den gudløse siger Gud: Hvi regner du op mine Bud og fører min Pagt i Munden,
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 når du dog hader Tugt og kaster mine Ord bag din Ryg?
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Ser du en Tyv, slår du Følge med ham, med Horkarle bolder du til,
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 slipper Munden løs med ondt, din Tunge bærer på Svig.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Du sidder og skænder din Broder, bagtaler din Moders Søn;
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 det gør du, og jeg skulde tie, og du skulde tænke, jeg er som du! Revse dig vil jeg og gøre dig det klart.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Mærk jer det, I, som glemmer Gud, at jeg ikke skal rive jer redningsløst sønder.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Den, der ofrer Taksigelse, ærer mig; den, der agter på Vejen, lader jeg se Guds Frelse.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
