Salme 44
1 (Til sangmesteren. Af Koras sønner. En maskil.) Gud, vi har hørt det med egne ører, vore Fædre har fortalt os derom; du øved en Dåd i deres Dage, i Fortids Dage med din Hånd;
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Folk drev du bort, men plantede hine, Folkeslag knuste du, men dem lod du brede sig;
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 thi de fik ej Landet i Eje med Sværdet, det var ej deres Arm, der gav dem Sejr, men det var din højre, din Arm og dit Ansigts Lys, thi du havde dem kær.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Du, du er min Konge, min Gud, som sender Jakob Sejr.
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Ved dig nedstøder vi Fjenden, Modstanderne træder vi ned i dit Navn;
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 thi ej på min Bue stoler jeg, mit Sværd kan ikke give mig Sejr;
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 men du gav os Sejr over Fjenden, du lod vore Avindsmænd blive til Skamme.
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 Vi roser os altid af Gud, dit Navn vil vi love for evigt. (Sela)
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 Dog har du forstødt os, gjort os til Spot, du drager ej med vore Hære;
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 du lader os vige for Fjenden, vore Avindsmænd tager sig Bytte;
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 du har givet os hen som Slagtekvæg, og strøet os ud mellem Folkene,
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 dit Folk har du solgt til Spotpris, vandt ikke Rigdom ved Salget.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Til Hån for Naboer gør du os, til Spot og Spe for Grander,
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 du gør os til Mundheld blandt Folkene, lader Folkeslagene ryste på Hovedet ad os.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 Min Skændsel er mig altid i Tanke, og Skam bedækker mit Åsyn
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 for spottende, hånende Tale, for Fjendens og den hævngerriges Blikke.
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 Alt det kom over os, skønt vi glemte dig ikke, sveg ikke heller din Pagt!
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 Vort Hjerte veg ikke fra dig, vore Skridt forlod ej din Vej.
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 Dog knuste du os, hvor Sjakalerne bor, og indhylled os i Mørke.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 Havde vi glemt vor Guds Navn, bredt Hænderne ud mod en fremmed Gud,
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 vilde Gud ej opspore det? Han kender jo Hjerternes Løn dom
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 nej, for din Skyld dræbes vi Dagen lang og regnes som Slagtekvæg!
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Vågn op, hvi sover du, Herre? Bliv vågen, forstød ej for stedse!
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Hvorfor vil du skjule dit Åsyn, glemme vor Nød og Trængsel?
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 Thi vor Sjæl ligger bøjet i Støvet, vort Legeme klæber ved Jorden.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Stå op og kom os til Hjælp, forløs os for din Miskundheds Skyld!
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
