< Salme 38 >
1 (En salme af David. Lehazkir.) HERRE, revs mig ej i din vrede, tugt mig ej i din Harme!
Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
2 Thi dine pile sidder i mig, din Hånd har lagt sig på mig.
Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
3 Intet er karskt på min Krop for din Vredes Skyld, intet uskadt i mine Ledemod for mine Synders Skyld;
Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
4 thi over mit Hoved skyller min Brøde som en tyngende Byrde, for tung for mig.
Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
5 Mine Sår både stinker og rådner, for min Dårskabs Skyld går jeg bøjet;
Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
6 jeg er såre nedtrykt, sorgfuld vandrer jeg Dagen lang.
Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
7 Thi Lænderne er fulde af Brand, intet er karskt på min Krop,
Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
8 jeg er lammet og fuldkommen knust, jeg skriger i Hjertets Vånde.
Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
9 HERRE, du kender al min Attrå, mit Suk er ej skjult for dig;
Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
10 mit Hjerte banker, min Kraft har svigtet, selv mit Øje har mistet sin Glans.
Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
11 For min Plages Skyld flyr mig Ven og Frænde, mine Nærmeste holder sig fjert;
Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
12 de, der vil mig til Livs, sætter Snarer, og de, der vil mig ondt, lægger Råd om Fordærv, de tænker Dagen igennem på Svig.
Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
13 Men jeg er som en døv, der intet hører, som en stum, der ej åbner sin Mund,
De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 som en Mand, der ikke kan høre, i hvis Mund der ikke er Svar.
Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
15 Thi til dig står mit Håb, o HERRE, du vil bønhøre, Herre min Gud,
Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
16 når jeg siger: "Lad dem ikke glæde sig over mig, hovmode sig over min vaklende Fod!"
Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
17 Thi jeg står allerede for Fald, mine Smerter minder mig stadig;
Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
18 thi jeg må bekende min Skyld må sørge over min Synd.
Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
19 Mange er de, der med Urette er mine Fjender, talrige de, der hader mig uden Grund,
De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
20 som lønner mig godt med ondt, som står mig imod, fordi jeg søger det gode.
s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
21 HERRE, forlad mig ikke, min Gud, hold dig ikke borte fra mig,
Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
22 il mig til Hjælp, o Herre, min Frelse!
Siess segítségemre, Uram, segedelmem!