Salme 35

1 (Af David.) HERRE, træt med dem, der trætter med mig, strid imod dem, der strider mod mig,

Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!

2 grib dit Skjold og dit Værge, rejs dig og hjælp mig,

Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.

3 tag Spyd og Økse frem mod dem, der forfølger mig, sig til min Sjæl: "Jeg er din Frelse!"

Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.

4 Lad dem beskæmmes og blues, som vil mig til Livs, og de, der ønsker mig ondt, lad dem rødmende vige,

Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.

5 de blive som Avner for Vinden, og HERRENs Engel nedstøde dem,

Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;

6 deres Vej blive mørk og glat, og HERRENs Engel forfølge dem!

legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.

7 Thi uden Grund har de sat deres Garn for mig, gravet min Sjæl en Grav.

Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.

8 Lad Undergang uventet ramme ham, lad Garnet, han satte, hilde ham selv, lad ham falde i Graven.

Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.

9 Min Sjæl skal juble i HERREN, glædes ved hans Frelse,

Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.

10 alle mine Ledemod sige: "HERRE, hvo er som du, du, som frelser den arme fra hans Overmand, den arme og fattige fra Røveren!"

Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!

11 Falske Vidner står frem, de spørger mig om, hvad jeg ej kender til;

Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.

12 de lønner mig godt med ondt, min Sjæl er forladt.

Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.

13 Da de var syge, gik jeg i Sæk, med Faste spæged jeg mig, jeg bad med sænket Hoved,

Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!

14 som var det en Ven eller Broder; jeg gik, som sørged jeg over min Moder, knuget af Sorg.

Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.

15 Men nu jeg vakler, glæder de sig, de stimler sammen, Uslinger, fremmede for mig, stimler sammen imod mig, håner mig uden Ophør;

De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.

16 for min Venlighed dænger de mig med Hån, de skærer Tænder imod mig.

Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.

17 Herre, hvor længe vil du se til? Frels dog min Sjæl fra deres Brøl, min eneste fra Løver.

Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.

18 Jeg vil takke dig i en stor Forsamling, love dig blandt mange Folk.

Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!

19 Lad ej dem, som med Urette er mine Fjender, glæde sig over mig, lad ej dem, som hader mig uden Grund, sende spotske Blikke!

Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.

20 Thi de taler ej Fred mod de stille i Landet udtænker de Svig;

Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.

21 de spærrer Munden op imod mig og siger: "Ha, ha! Vi så det med egne Øjne!"

Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,

22 Du så det, HERRE, vær ikke tavs, Herre, hold dig ej borte fra mig;

Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!

23 rejs dig, vågn op for min Ret, for min Sag, min Gud og Herre,

Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!

24 døm mig efter din Retfærd HERRE, min Gud, lad dem ikke glæde sig over mig

Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;

25 Og sige i Hjertet: "Ha! som vi ønsked!" lad dem ikke sige: "Vi slugte ham!"

ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.

26 Til Skam og Skændsel blive enhver, hvem min Ulykke glæder; lad dem, der hovmoder sig over mig, hyldes i Spot og Spe.

Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.

27 Men de, der vil min Ret, lad dem juble og glæde sig, stadigen sige: "Lovet være HERREN, som under sin Tjener Fred!"

Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.

28 Min Tunge skal forkynde din Retfærd, Dagen igennem din Pris.

Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!