Salme 30
1 (En salme. En sang ved husets indvielse. Af David.) HERRE, jeg ophøjer dig, thi du bjærgede mig, lod ej mine Fjender glæde sig over mig;
Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.
2 HERRE min Gud, jeg råbte til dig, og du helbredte mig.
Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.
Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol h7585)
4 Lovsyng HERREN, I hans fromme, pris hans hellige Navn!
Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.
5 Thi et Øjeblik varer hans Vrede, Livet igennem hans Nåde; om Aftenen gæster os Gråd, om Morgenen Frydesang.
Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.
6 Jeg tænkte i min Tryghed: "Jeg rokkes aldrig i Evighed!"
Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.
7 HERRE, i Nåde havde du fæstnet mit Bjerg; du skjulte dit Åsyn, jeg blev forfærdet.
Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.
8 Jeg råbte, HERRE, til dig, og tryglende bad jeg til HERREN:
Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:
9 "Hvad Vinding har du af mit Blod, af at jeg synker i Graven? Kan Støv mon takke dig, råbe din Trofasthed ud?
Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?
10 HERRE, hør og vær nådig, HERRE, kom mig til Hjælp!"
Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.
11 Du vendte min Sorg til Dans, løste min Sørgedragt, hylled mig i Glæde,
Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.
12 at min Ære skal prise dig uden Ophør. HERRE min Gud, jeg vil takke dig evigt!
Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.
