Salme 22
1 (Til sangmesteren. Efter "morgenrødens hind". En salme af David.) Min Gud, min Gud, hvorfor har du forladt mig? Mit Skrig til Trods er Frelsen mig fjern.
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Min Gud, jeg råber om Dagen, du svarer ikke, om Natten, men finder ej Hvile.
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Og dog er du den hellige, som troner på Israels Lovsange.
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 På dig forlod vore Fædre sig, forlod sig, og du friede dem;
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 de råbte til dig og frelstes, forlod sig på dig og blev ikke til Skamme.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Men jeg er en Orm og ikke en Mand, til Spot for Mennesker, Folk til Spe;
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 alle, der ser mig, håner mig, vrænger Mund og ryster på Hovedet:
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 "Han har væltet sin Sag på HERREN; han fri ham og frelse ham, han har jo Velbehag i ham."
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Ja, du drog mig af Moders Liv, lod mig hvile trygt ved min Moders Bryst;
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 på dig blev jeg kastet fra Moders Skød, fra Moders Liv var du min Gud.
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 Vær mig ikke fjern, thi Trængslen er nær, og ingen er der, som hjælper!
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Stærke Tyre står omkring mig, Basans vældige omringer mig,
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 spiler Gabet op imod mig som rovgridske, brølende Løver.
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Jeg er som Vand, der er udgydt, alle mine Knogler skilles, mit Hjerte er blevet som Voks, det smelter i Livet på mig;
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 min Gane er tør som et Potteskår til Gummerne klæber min Tunge, du lægger mig ned i Dødens Støv.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 Thi Hunde står omkring mig, onde i Flok omringer mig, de har gennemboret mine Hænder og Fødder,
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 jeg kan tælle alle mine Ben; med Skadefryd ser de på mig.
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 Mine Klæder deler de mellem sig, om Kjortelen kaster de Lod.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 Men du, o HERRE, vær ikke fjern, min Redning, il mig til Hjælp!
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Udfri min Sjæl fra Sværdet, min eneste af Hundes Vold!
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Frels mig fra Løvens Gab, fra Vildoksens Horn! Du har bønhørt mig.
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 Dit Navn vil jeg kundgøre for mine Brødre, prise dig midt i Forsamlingen:
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 "I, som frygter HERREN, pris ham, ær ham; al Jakobs Æt, bæv for ham, al Israels Æt!
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 Thi han foragtede ikke, forsmåede ikke den armes Råb, skjulte ikke sit Åsyn for ham, men hørte, da han råbte til ham!"
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 Jeg vil synge din Pris i en stor Forsamling, indfri mine Løfter iblandt de fromme;
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 de ydmyge skal spise og mættes; hvo HERREN søger, skal prise ham; deres Hjerte leve for evigt!
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Den vide Jord skal mærke sig det og omvende sig til HERREN, og alle Folkenes Slægter skal tilbede for hans Åsyn;
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 thi HERRENs er Riget, han er Folkenes Hersker.
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 De skal tilbede ham alene, alle Jordens mægtige; de skal bøje sig for hans Åsyn, alle, der nedsteg i Støvet og ikke holdt deres Sjæl i Live.
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Ham skal Efterkommeme tjene; om HERREN skal tales til Slægten, der kommer;
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 de skal forkynde et Folk, der fødes, hans Retfærd. Thi han greb ind.
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
