Salme 144

1 (Af David.) Lovet være HERREN, min Klippe, som oplærer mine hænder til Strid mine Fingre til Krig,

Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.

2 min Miskundhed og min Fæstning, min Klippeborg, min Frelser, mit Skjold og den, jeg lider på, som underlægger mig Folkeslag!

Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.

3 HERRE, hvad er et Menneske, at du kendes ved det, et Menneskebarn, at du agter på ham?

Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?

4 Mennesket er som et Åndepust, dets Dage som svindende Skygge.

Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.

5 HERRE, sænk din Himmel, stig ned og rør ved Bjergene, så at de ryger;

Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;

6 slyng Lynene ud og adsplit Fjenderne, send dine Pile og indjag dem Rædsel;

hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.

7 udræk din Hånd fra det høje, fri og frels mig fra store Vande,

Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;

8 fra fremmedes Hånd, de, hvis Mund taler Løgn, hvis højre er Løgnehånd.

kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,

9 Gud, jeg vil synge dig en ny Sang, lege for dig på tistrenget Harpe,

Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.

10 du, som giver Konger Sejr og udfrier David, din Tjener.

Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:

11 Fri mig fra det onde Sværd, frels mig fra fremmedes Hånd, de, hvis Mund taler Løgn, hvis højre er Løgnehånd.

ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;

12 I Ungdommen er vore Sønner som højvoksne Planter, vore Døtre er som Søjler, udhugget i Tempelstil;

A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;

13 vore Forrådskamre er fulde, de yder Forråd på, Forråd, vore Hjorde føder Tusinder, Titusinder på vore Marker,

csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;

14 fede er vore Okser; intet Murbrud, ingen Udvandring, ingen Skrigen på Torvene.

ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:

15 Saligt det Folk, der er således stedt, saligt det Folk, hvis Gud er HERREN!

boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!