< Salme 132 >

1 (Sang til Festrejserne.) HERRE, kom David i Hu for al hans møje,
Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
2 hvorledes han tilsvor HERREN, gav Jakobs Vældige et Løfte:
Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
3 "Jeg træder ej ind i mit Huses Telt, jeg stiger ej op på mit Leje,
nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
4 under ikke mine Øjne Søvn, ikke mine Øjenlåg Hvile,
nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
5 før jeg har fundet HERREN et Sted, Jakobs Vældige en Bolig!"
mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
6 "Se, i Efrata hørte vi om den, fandt den på Ja'ars Mark;
Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
7 lad os gå hen til hans Bolig, tilbede ved hans Fødders Skammel!"
Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
8 HERRE, bryd op til dit Hvilested, du og din Vældes Ark!
Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
9 Dine Præster være klædte i Retfærd, dine fromme synge med Fryd!
Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
10 For din Tjener Davids Skyld afvise du ikke din Salvede!"
Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
11 HERREN tilsvor David et troværdigt, usvigeligt Løfte: "Af din Livsens Frugt vil jeg sætte Konger på din Trone.
Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
12 Såfremt dine Sønner holder min Pagt og mit Vidnesbyrd, som jeg lærer dem, skal også deres Sønner sidde evindelig på din Trone!
ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
13 Thi HERREN har udvalgt Zion, ønsket sig det til Bolig:
Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
14 Her er for evigt mit Hvilested, her vil jeg bo, thi det har jeg ønsket.
ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
15 Dets Føde velsigner jeg, dets fattige mætter jeg med Brød,
Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
16 dets Præster klæder jeg i Frelse, dets fromme skal synge med Fryd.
papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
17 Der lader jeg Horn vokse frem for David, sikrer min Salvede Lampe.
Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
18 Jeg klæder hans Fjender i Skam, men på ham skal Kronen stråle!"
Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.

< Salme 132 >