< Salme 129 >

1 (Sang til Festrejserne.) De trængte mig hårdt fra min ungdom - så siger Israel
Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –
2 de trængte mig hårdt fra min Ungdom, men kued mig ikke.
sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!
3 Plovmænd pløjed min Ryg, trak lange Furer;
Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.
4 retfærdig er HERREN, han overskar de gudløses Reb.
Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.
5 Alle, som hader Zion, skal vige med Skam,
Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;
6 blive som Græs på Tage, der visner, førend det skyder Strå,
legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;
7 og ikke fylder Høstkarlens Hånd og Opbinderens Favn;
melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,
8 Folk, som går forbi, siger ikke: "HERRENs Velsignelse over eder! Vi velsigner eder i HERRENs Navn!"
s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

< Salme 129 >