Salme 122

1 (Sang til Festrejserne. Af David.) Jeg frydede mig, da de sagde til mig: "Vi drager til HERRENs Hus!"

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

2 Så står vore Fødder da i dine Porte, Jerusalem,

Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jerusalem bygget som Staden, hvor Folket samles;

Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

4 thi did op drager Stammerne, HERRENs Stammer en Vedtægt for Israel om at prise HERRENs Navn.

hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

5 Thi der står Dommersæder, Sæder for Davids Hus.

Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

6 Bed om Jerusalems Fred! Ro finde de, der elsker dig!

Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

7 Der råde Fred på din Mur, Tryghed i dine Borge!

Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

8 For Brødres og Frænders Skyld vil jeg ønske dig Fred,

Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

9 for Herren vor Guds hus's skyld vil jeg søge dit bedste.

Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!