Salme 120

1 (Sang til Festrejserne.) Jeg råbte til HERREN i Nød, og han svarede mig.

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 HERRE, udfri min Sjæl fra Løgnelæber, fra den falske Tunge!

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 Der ramme dig dette og hint, du falske Tunge!

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 Den stærkes Pile er hvæsset ved glødende Gyvel.

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 Ve mig, at jeg må leve som fremmed i Mesjek, bo iblandt Kedars Telte!

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 Min Sjæl har længe nok boet blandt Folk, som hader Fred.

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 Jeg vil Fred; men taler jeg, vil de Krig!

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.