Salme 12

1 (Til sangmesteren. Efter den ottende. En salme af David.) HERRE, hjælp, thi de fromme er borte, svundet er Troskab blandt Menneskens Børn;

A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

2 de taler Løgn, den ene til den anden, med svigefulde Læber og tvedelt Hjerte.

Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

3 Hver svigefuld Læbe udrydde HERREN, den Tunge, der taler store Ord,

Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

4 dem, som siger: "Vor Tunge gør os stærke, vore Læber er med os, hvo er vor Herre?"

kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

5 "For armes Nød og fattiges Suk vil jeg nu stå op", siger HERREN, "jeg frelser den, som man blæser ad."

Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

6 HERRENs Ord er rene Ord, det pure, syvfold lutrede Sølv.

Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

7 HERRE, du vogter os, værner os evigt mod denne Slægt.

Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

8 De gudløse færdes frit overalt, når Skarn ophøjes blandt Menneskens Børn.

Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.