Salme 109
1 (Til Sangmesteren. Af David. En Salme.) Du min Lovsangs Gud, vær ej tavs!
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2 Thi en gudløs, svigefuld Mund har de åbnet imod mig, taler mig til med Løgntunge,
Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3 med hadske Ord omringer de mig og strider imod mig uden Grund;
És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 til Løn for min Kærlighed er de mig fjendske, skønt jeg er idel Bøn;
Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5 de gør mig ondt for godt, gengælder min Kærlighed med Had.
Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6 Straf ham for hans Gudløshed, lad en Anklager stå ved hans højre,
Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7 lad ham gå dømt fra Retten, hans Bøn blive regnet for Synd;
Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8 hans Livsdage blive kun få, hans Embede tage en anden;
Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9 hans Børn blive faderløse, hans Hustru vorde Enke;
Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10 hans Børn flakke om og tigge, drives bort fra et øde Hjem;
S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11 Ågerkarlen rage efter alt, hvad han har, og fremmede rane hans Gods;
Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12 ingen være langmodig imod ham, ingen ynke hans faderløse;
Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13 hans Afkom gå til Grunde, hans Navn slettes ud i næste Slægt:
Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14 lad hans Fædres Skyld ihukommes hos HERREN, lad ikke hans Moders Synd slettes ud,
Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15 altid være de, HERREN for Øje; hans Minde vorde udryddet af Jorden,
Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 fordi det ej faldt ham ind at vise sig god, men han forfulgte den arme og fattige og den, hvis Hjerte var knust til Døde;
Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 han elsked Forbandelse, så lad den nå ham; Velsignelse yndede han ikke, den blive ham fjern!
Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 Han tage Forbandelse på som en Klædning, den komme som Vand i hans Bug, som Olie ind i hans Ben;
Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19 den blive en Dragt, han tager på, et Bælte, han altid bærer!
Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20 Det være mine Modstanderes Løn fra HERREN, dem, der taler ondt mod min Sjæl.
Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21 Men du, o HERRE, min Herre, gør med mig efter din Godhed og Nåde, frels mig for dit Navns Skyld!
Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22 Thi jeg er arm og fattig, mit Hjerte vånder sig i mig;
Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23 som Skyggen, der hælder, svinder jeg bort, som Græshopper rystes jeg ud;
Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24 af Faste vakler mine Knæ, mit Kød skrumper ind uden Salve;
Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25 til Spot for dem er jeg blevet, de ryster på Hovedet, når de
És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26 Hjælp mig, HERRE min Gud, frels mig efter din Miskundhed,
Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27 så de sander, det var din Hånd, dig, HERRE, som gjorde det!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28 Lad dem forbande, du vil velsigne, mine uvenner vorde til Skamme, din Tjener glæde sig;
Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29 lad mine Fjender klædes i Skændsel, iføres Skam som en Kappe!
Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30 Med min Mund vil jeg højlig takke HERREN, prise ham midt i Mængden;
Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31 thi han står ved den fattiges højre at fri ham fra dem, der dømmer hans Sjæl.
mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
