Salme 106
1 Halleluja! Lov Herren, thi han er god, thi hans miskundhed varer evindelig!
Hallelúja! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
2 Hvo kan opregne Herrens vældige gerninger, finde ord til at kundgøre al hans pris?
Ki mondhatja el az Örökkévaló hatalmas tetteit, hirdetheti minden dicséretét?
3 Salige de, der holder på ret, som altid øver retfærdighed!
Boldogok, akik megőrzik a jogot, aki igazságot mível minden időben.
4 Husk os, Herre, når dit folk finder nåde, lad os få godt af din frelse,
Emlékezzél reám, Örökkévaló, a néped iránt való kedvességgel, gondolj reám a te segítségeddel,
5 at vi må se dine udvalgtes lykke, glæde os ved dit folks glæde og med din arvelod prise vor lykke!
hogy láthassam választottaid jólétét, hogy örüljek nemzeted örömén, hogy dicsekedjem birtokoddal együtt.
6 Vi syndede som vore Fædre, handlede ilde og gudløst.
Vétkeztünk, őseinkkel együtt, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk.
7 Vore Fædre i Ægypten ænsede ej dine Undere, kom ikke din store Miskundhed i Hu, stod den Højeste imod ved det røde Hav.
Őseink Egyiptomban nem fogták föl csodatetteidet, nem emlékeztek kegyeid bőségére s engedetlenkedtek a tenger mellett, a nádastengernél.
8 Dog frelste han dem for sit Navns Skyld, for at gøre sin Vælde kendt;
Megsegítette őket neve kedvéért, hogy tudassa hatalmát.
9 han trued det røde Hav, og det tørrede ud, han førte dem gennem Dybet som gennem en Ørk;
Megdorgálta a nádastengert és kiszáradt s vezette őket mélységekben, akár a pusztában.
10 han fried dem af deres Avindsmænds Hånd og udløste dem fra Fjendens Hånd;
Megsegítette őket gyülölőnek kezéből, megváltotta őket ellenségnek kezéből;
11 Vandet skjulte dem, som trængte dem, ikke een blev tilbage af dem;
vizek borították be szorongatóikat, egy sem maradt meg közülök.
12 da troede de på hans Ord og kvad en Sang til hans Pris.
És hittek szavaiban, énekelték dicséretét.
13 Men de glemte snart hans Gerninger, biede ej på hans Råd;
Hamar felejtették el tetteit, nem várták be határozatát:
14 de grebes af Attrå i Ørkenen, i Ødemarken fristed de Gud;
vágygyal vágyakoztak a pusztában, s megkísértették Istent a sivatagban;
15 så gav han dem det, de kræved og sendte dem Lede i Sjælen.
meg is adta nekik kérésöket, de soványságot bocsátott lelkökre.
16 De bar Avind mod Moses i Lejren, mod Aron, HERRENs hellige;
Felbuzdúltak Mózes ellen a táborban, Áron, az Örökkévaló szentje ellen.
17 Jorden åbned sig, slugte Datan, lukked sig over Abirams Flok;
Megnyílt a föld s elnyelte Dátánt, s befödte Abírám községét;
18 Ilden rasede i deres Flok, Luen brændte de gudløse op.
tűz égett községük között, láng lobbasztotta el a gonoszokat.
19 De lavede en Kalv ved Horeb og tilbad det støbte Billed;
készítettek borjút a Chórébnél, s leborultak öntött kép előtt.
20 de byttede deres Herlighed bort for et Billed af en Okse, hvis Føde er Græs;
Felcserélték dicsőségöket, képmásával ökörnek, füvet evőnek.
21 de glemte Gud, deres Frelser, som øvede store Ting i Ægypten,
Elfelejtették Istent, segítőjüket, ki nagyokat mívelt Egyiptomban,
22 Undere i Kamiternes Land, frygtelige Ting ved det røde Hav.
csodás tetteket Chám földjén, félelmeteseket a nádastenger mellett.
23 Da tænkte han på at udrydde dem, men Moses, hans udvalgte Mand, stilled sig i Gabet for hans Åsyn for at hindre, at hans Vrede lagde øde.
Kimondta, hogy megsemmisíti őket, hacsak Mózes az ő választottja nem áll a résben előtte, hogy elfordítsa hevét, nehogy rontson.
24 De vraged det yndige Land og troede ikke hans Ord,
Megvetették a gyönyörűséges országot, nem hittek igéjének;
25 men knurrede i deres Telte og hørte ikke på HERREN;
zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Örökkévaló szavára.
26 da løfted han Hånden og svor at lade dem falde i Ørkenen,
Akkor kezet emelt felőlük, hogy elejti őket a pusztában,
27 splitte deres Sæd blandt Folkene, sprede dem rundt i Landene.
s hogy magzatukat a nemzetek közé ejti, s hogy szétszórja őket az országokban.
28 De holdt til med Ba'al-Peor og åd af de dødes Ofre;
Csatlakoztak Báal-Peórhoz és ették halottaknak áldozatait;
29 de krænked ham med deres Gerninger, og Plage brød løs iblandt dem.
bosszantották cselekedeteikkel és csapás tört ki köztük.
30 Da stod Pinehas frem og holdt Dom, og Plagen blev bragt til at standse,
Akkor odaállt Pínechász s ítéletet tett és elállt a csapás;
31 og det regnedes ham til Retfærdighed fra Slægt til Slægt, evindelig.
betudatott az neki igazságul nemzedékre meg nemzedékre örökké.
32 De vakte hans Vrede ved Meribas Vand, og for deres Skyld gik det Moses ilde;
Megharagították a pörlekedés vizénél, s rosszul járt Mózes ő miattuk,
33 thi de stod hans Ånd imod, og han talte uoverlagte Ord.
mert engedetlenkedtek szelleme iránt, s elszólta magát ajkaival.
34 De udryddede ikke de Folk, som HERREN havde sagt, de skulde,
Nem semmisítették meg a népeket, melyeket mondott nekik az Örökkévaló;
35 med Hedninger blandede de sig og gjorde deres Gerninger efter;
hanem összevegyültek a nemzetekkel s eltanulták tetteiket.
36 deres Gudebilleder dyrkede de, og disse blev dem en Snare;
Szolgálták bálványaikat, úgy hogy tőrül lettek nekik;
37 til Dæmonerne ofrede de, og det både Sønner og Døtre;
áldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek.
38 de udgød uskyldigt Blod, deres Sønners og Døtres Blod, som de ofred til Kana'ans Guder, og Landet blev smittet ved Blod;
Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket áldoztak Kanaán bálványainak, úgy hogy fertőzötté lett az ország a vérbűntől.
39 de blev urene ved deres Gerninger, bolede ved deres idrætter.
Tisztátalanokká lettek tetteik által s paráználkodtak cselekedeteikkel.
40 Da blev HERREN vred på sit Folk og væmmedes ved sin Arv;
És föllobbant az Örökkévaló haragja népe ellen, s megútálta birtokát;
41 han gav dem i Folkenes Hånd, deres Avindsmænd blev deres Herrer;
adta őket nemzetek kezébe, s uralkodtak rajtuk gyülölőik,
42 deres Fjendervoldte dem Trængsel, de kuedes under deres Hånd.
szorították őket ellenségeik s megalázkodtak kezök alatt.
43 Han frelste dem Gang på Gang, men de stod egensindigt imod og sygnede hen i Brøden;
Sok ízben mentette meg őket, de ők engedetlenkedtek öntanácsuk szerint s összeroskadtak bűnükben.
44 dog så han til dem i Trængslen, så snart han hørte dem klage;
De látta szorultságukat, midőn meghallotta fohászukat;
45 han kom sin Pagt i Hu og ynkedes efter sin store Miskundhed;
s megemlékezett számukra szövetségéről és sajnálkozott kegyeinek bősége szerint,
46 han lod dem finde Barmhjertighed hos alle, der tog dem til Fange.
s adta őket irgalomra mind a foglyulejtőik előtt.
47 Frels os, HERRE vor Gud, du samle os sammen fra Folkene, at vi må love dit hellige Navn, med Stolthed synge din Pris.
Segíts meg minket, Örökkévaló, Istenünk, s gyűjts össze a nemzetek közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, hogy magasztalódjunk dicséreteddel!
48 Lovet være HERREN, Israels Gud, fra Evighed og til Evighed! Og alt Folket svare Amen!
Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől fogva örökké. S mondja az egész nép: Ámen! Hallelúja!
