Salme 104

1 Min sjæl, lov Herren! Herren min Gud, du er såre stor! Du er klædt i Højhed og Herlighed,

Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.

2 hyllet i Lys som en Kappe! Himlen spænder du ud som et Telt;

Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.

3 du hvælver din Højsal i Vandene, gør Skyerne til din Vogn, farer frem på Vindens Vinger;

Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.

4 Vindene gør du til Sendebud, Ildsluer til dine Tjenere!

Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.

5 Du fæsted Jorden på dens Grundvolde, aldrig i Evighed rokkes den;

Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.

6 Verdensdybet hylled den til som en Klædning, Vandene stod over Bjerge.

Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;

7 For din Trusel flyede de, skræmtes bort ved din Tordenrøst,

dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –

8 for op ad Bjerge og ned i Dale til det Sted, du havde beredt dem;

felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.

9 du satte en Grænse, de ej kommer over, så de ikke igen skal tilhylle Jorden.

Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.

10 Kilder lod du rinde i Dale, hen mellem Bjerge flød de;

Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.

11 de læsker al Markens Vildt, Vildæsler slukker deres Tørst;

Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.

12 over dem bygger Himlens Fugle, mellem Grenene lyder deres Kvidder.

Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.

13 Fra din Højsal vander du Bjergene, Jorden mættes fra dine Skyer;

Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.

14 du lader Græs gro frem til Kvæget og Urter til Menneskets Tjeneste, så du frembringer Brød af Jorden

Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,

15 og Vin, der glæder Menneskets Hjerte, og lader Ansigtet glinse af Olie, og Brødet skal styrke Menneskets Hjerte.

és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.

16 HERRENs Træer bliver mætte, Libanons Cedre, som han har plantet,

Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;

17 hvor Fuglene bygger sig Rede; i Cypresser har Storken sin Bolig.

ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.

18 Højfjeldet er for Stenbukken, Klipperne Grævlingens Tilflugt.

A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.

19 Du skabte Månen for Festernes Skyld, Solen kender sin Nedgangs Tid;

Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;

20 du sender Mørke, Natten kommer, da rører sig alle Skovens Dyr;

szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.

21 de unge Løver brøler efter Rov, de kræver deres Føde af Gud.

Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.

22 De sniger sig bort, når Sol står op, og lægger sig i deres Huler;

Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.

23 Mennesket går til sit Dagværk, ud til sin Gerning, til Kvæld falder på.

Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.

24 Hvor mange er dine Gerninger, HERRE, du gjorde dem alle med Visdom; Jorden er fuld af, hvad du har skabt!

Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.

25 Der er Havet, stort og vidt, der vrimler det uden Tal af Dyr, både små og store;

Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.

26 Skibene farer der, Livjatan, som du danned til Leg deri.

Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.

27 De bier alle på dig, at du skal give dem Føde i Tide;

Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –

28 du giver dem den, og de sanker, du åbner din Hånd, og de mættes med godt.

Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.

29 Du skjuler dit Åsyn, og de forfærdes; du tager deres Ånd, og de dør og vender tilbage til Støvet;

Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.

30 du sender din Ånd, og de skabes, Jordens Åsyn fornyer du.

Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.

31 HERRENs Herlighed vare evindelig, HERREN glæde sig ved sine Værker!

Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!

32 Et Blik fra ham, og Jorden skælver, et Stød fra ham, og Bjergene ryger

Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.

33 Jeg vil synge for HERREN, så længe jeg lever, lovsynge min Gud, den Tid jeg er til.

Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!

34 Min Sang være ham til Behag, jeg har min Glæde i HERREN.

Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.

35 Måtte Syndere svinde fra Jorden og gudløse ikke mer være til! Min Sjæl, lov HERREN! Halleluja!

Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!