Salme 102
1 (Bøn af en elendig, når hans Kraft svigter, og han udøser sin Klage for HERREN.) HERRE, lyt til min bøn, lad mit råb komme til dig,
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 skjul dog ikke dit Åsyn for mig; den Dag jeg stedes i Nød, bøj da dit Øre til mig; når jeg kalder, så skynd dig og svar mig!
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Thi mine Dage svinder som Røg, mine Ledemod brænder som Ild;
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 mit Hjerte er svedet og - visnet som Græs, thi jeg glemmer at spise mit Brød.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Under min Stønnen klæber mine Ben til Huden;
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 jeg ligner Ørkenens Pelikan, er blevet som Uglen på øde Steder;
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 om Natten ligger jeg vågen og jamrer så ensom som Fugl på Taget;
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 mine Fjender håner mig hele Dagen; de der spotter mig, sværger ved mig.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Thi Støv er mit daglige Brød, jeg blander min Drik med Tårer
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 over din Harme og Vrede, fordi du tog mig og slængte mig bort;
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 mine Dage hælder som Skyggen, som Græsset visner jeg hen.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Men du troner evindelig, HERRE, du ihukommes fra Slægt til Slægt;
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 du vil rejse dig og forbarme dig over Zion, når Nådens Tid, når Timen er inde;
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 thi dine Tjenere elsker dets Sten og ynkes over dets Grushobe.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Og HERRENs Navn skal Folkene frygte, din Herlighed alle Jordens Konger;
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 thi HERREN opbygger Zion, han lader sig se i sin Herlighed;
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 han vender sig til de hjælpeløses Bøn, lader ej deres Bøn uænset.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 For Efterslægten skal det optegnes, af Folk, der skal fødes, skal prise HERREN;
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 thi han ser ned fra sin hellige Højsal, HERREN skuer ned fra Himmel til Jord
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 for at høre de fangnes Stønnen og give de dødsdømte Frihed,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 at HERRENs Navn kan forkyndes i Zion, hans - Pris i Jerusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 når Folkeslag og Riger til Hobe samles for at tjene HERREN.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Han lammed min Kraft på Vejen, forkorted mit Liv.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Jeg siger: Min Gud, tag mig ikke bort i Dagenes Hælvt! Dine År er fra Slægt til Slægt.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Du grundfæsted fordum Jorden, Himlene er dine Hænders Værk;
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 de falder, men du består, alle slides de op som en Klædning;
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 som Klæder skifter du dem; de skiftes, men du er den samme, og dine År får aldrig Ende!
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Dine Tjeneres Børn fæster Bo, deres Sæd skal bestå for dit Åsyn.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
