Salme 10

1 Hvorfor står du så fjernt, o Herre, hvi dølger du dig i Trængselstider?

Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?

2 Den gudløse jager i Hovmod den arme, fanger ham i de Rænker, han spinder;

A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.

3 thi den gudløse praler af sin Sjæls Attrå, den gridske forbander, ringeagter HERREN.

Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.

4 Den gudløse siger i Hovmod: "Han hjemsøger ej, der er ingen Gud"; det er alle hans Tanker.

A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.

5 Dog altid lykkes hans Vej, højt over ham går dine Domme; han blæser ad alle sine Fjender.

Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.

6 Han siger i Hjertet: "Jeg rokkes ej, kommer ikke i Nød fra Slægt til Slægt."

Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!

7 Hans Mund er fuld af Banden og Svig og Vold, Fordærv og Uret er under hans Tunge;

Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.

8 han lægger sig på Lur i Landsbyer, dræber i Løn den skyldfri, efter Staklen spejder hans Øjne;

Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.

9 han lurer i Skjul som Løve i Krat, på at fange den arme lurer han, han fanger den arme ind i sit Garn;

Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.

10 han dukker sig, sidder på Spring, og Staklerne falder i hans Kløer.

Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.

11 Han siger i Hjertet: "Gud glemmer, han skjuler sit Åsyn; han ser det aldrig."

Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.

12 Rejs dig, HERRE! Gud, løft din Hånd, de arme glemme du ikke!

Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!

13 Hvorfor skal en gudløs spotte Gud, sige i Hjertet, du hjemsøger ikke?

Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?

14 Du skuer dog Møje og Kvide, ser det og tager det i din Hånd; Staklen tyr hen til dig, du er den faderløses Hjælper.

Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.

15 Knus den ondes, den gudløses Arm, hjemsøg hans Gudløshed, så den ej findes!

Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.

16 HERREN er Konge evigt og altid, Hedningerne er ryddet bort af hans Land;

Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.

17 du har hørt de ydmyges Ønske, HERRE, du styrker deres Hjerte, vender Øret til

Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;

18 for at skaffe fortrykte og faderløse Ret. Ikke skal dødelige mer øve Vold.

hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.