Ordsprogene 5
1 Mærk dig, min Søn, min Visdom, bøj til min Indsigt dit Øre,
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 at Kløgt må våge øver dig, Læbernes kundskab vare på dig.
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 Thi af Honning drypper den fremmedes Læber, glattere end Olie er hendes Gane;
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 men til sidst er hun besk som Malurt, hvas som tveægget Sværd;
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 hun følger ej Livets Vej, hendes Spor er bugtet, hun ved det ikke.
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 Hør mig da nu, min Søn, vig ikke fra min Munds Ord!
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 Lad din Vej være langt fra hende, kom ej hendes Husdør nær,
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 at du ikke må give andre din Ære, en grusom Mand dine År.
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 at ikke dit Gods skal mætte fremmede, din Vinding ende i Andenmands Hus,
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 så du gribes af Anger til sidst, når dit Kød og Huld svinder hen,
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 og du siger: "Ak, at jeg hadede Tugt, at mit Hjerte lod hånt om Revselse,
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 så jeg ikke lød mine Læreres Røst, ej bøjed mit Øre til dem, som lærte mig!
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 Nær var jeg kommet i alskens Ulykke midt i Forsamling og Menighed!"
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Drik Vand af din egen Cisterne og rindende Vand af din Brønd;
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 lad ej dine Kilder flyde på Gaden, ej dine Bække på Torvene!
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 Dig skal de tilhøre, dig alene, ingen fremmed ved Siden af dig!
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Velsignet være dit Væld, og glæd dig ved din Ungdoms Hustru,
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 den elskelige Hind, den yndige Gazel; hendes Elskov fryde dig stedse, berus dig altid i hendes Kærlighed!
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 Hvi beruser du dig, min Søn, i en fremmed og tager en andens Hustru i Favn?
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 Thi for HERRENs Øjne er Menneskets Veje, grant følger han alle dets Spor;
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 den gudløse fanges af egen Brøde og holdes fast i Syndens Reb;
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 han dør af Mangel på Tugt, går til ved sin store Dårskab.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
