Ordsprogene 28

1 Den gudløse flyr, skønt ingen er efter ham; tryg som en Løve er den retfærdige.

Megfutamodtak, bár üldöző nincs, a gonoszok, de az igazak olyanok, mint bátorságos oroszlán.

2 Ved Voldsmands Brøde opstår Strid, den kvæles af Mand med Forstand.

Az ország bűne által sokan vannak vezérei, de ember által, ki ért és tud, szilárdan marad sokáig.

3 En fattig Tyran, der kuer de ringe, er Regn, der hærger og ej giver Brød.

Ember, ki szegény és fosztogatja a gyöngéket: eső, mely elsöpör, de kenyér nincs.

4 Hvo Loven sviger, roser de gudløse, hvo Loven holder, er på Krigsfod med dem.

A kik elhagyják a tant, dicsérik a gonoszokat, de a kik megőrzik a tant, fölgerjednek ellenük.

5 Ildesindede fatter ej Ret; alt fatter de, som søger HERREN.

Rossz emberek nem értik a jogot, de kik az Örökkévalót keresik, mindent értenek.

6 Hellere en fattig med lydefri Færd end en, som går Krogveje, er han end rig.

Jobb a szegény, ki gáncstalanságában jár, mint a ki fonák az utjain, ha gazdag is.

7 Forstandig Søn tager Vare på Loven, men Drankeres Fælle gør sin Fader Skam.

Megóvja a tant az értelmes fiú, s a ki dőzsölőkkel társul, szégyent hoz atyjára.

8 Hvo Velstand øger ved Åger og Opgæld, samler til en, som er mild mod de ringe.

A ki sokasítja vagyonát kamattal és többlettel, annak gyűjti, ki szegényeken könyörül.

9 Den, der vender sit Øre fra Loven, endog hans Bøn er en Gru.

A ki elfordítja fülét, hogy ne hallja a tant, annak imádsága is utálat.

10 Leder man retsindige vild på onde Veje, falder man selv i sin Grav; men de lydefri arver Lykke.

A ki megtéveszti az egyeneseket rossz úton, ő esik bele a vermébe, de a gáncstalanok jót fognak örökölni.

11 Rigmand tykkes sig viis, forstandig Småmand gennemskuer ham.

Bölcs a maga szemében a gazdag ember, de a szegény, a ki értelmes, kikutatja őt.

12 Når retfærdige jubler, er Herligheden stor, vinder gudløse frem, skal man lede efter Folk.

Midőn ujjonganak az igazak, nagy a dicsőség, de midőn felülkerekednek a gonoszok, keresni kell az embert.

13 At dølge sin Synd fører ikke til Held, men bekendes og slippes den, finder man Nåde.

A ki eltakarja büntetteit, nem fog boldogulni, de a ki bevallja és elhagyja, irgalmat fog találni.

14 Saligt det Menneske, som altid ængstes, men forhærder man sit Hjerte, falder man i Ulykke.

Boldog az ember, ki mindig retteg, de a ki megkeményíti szívét, bajba esik.

15 En brølende Løve, en grådig Bjørn er en gudløs, som styrer et ringe Folk.

Ordító oroszlán és mohó medve: gonosz uralkodó szegény népen.

16 Uforstandig Fyrste øver megen Vold, langt Liv får den, der hader Rov.

Fejedelem, hiányos az értelmességben és nagy a zsarolásban – a ki gyűlöli a haszonlesést, az soká fog élni!

17 Et Menneske, der tynges af Blodskyld, er på Flugt til sin Grav; man hjælpe ham ikke.

Ember, kit megöltnek vére nyomaszt, a gödörig fusson, ne tartsák őt!

18 Den, som vandrer lydefrit, frelses, men den, som går Krogveje, falder i Graven.

Ki gáncstalanul jár, megsegíttetik, de a ki fonák az útjain, az egyiken elesik.

19 Den mættes med brød, som dyrker sin Jord, med Fattigdom den, der jager efter Tomhed.

A ki földjét műveli, jóllakik kenyérrel, de a ki üres dolgokat hajhász, jóllakik szegénységgel.

20 Ærlig Mand velsignes rigt, men Jag efter Rigdom undgår ej Straf.

Hűséges embernek bő áldás jut; de a ki siet meggazdagodni, nem marad büntetlenül.

21 At være partisk er ikke godt, en Mand kan forse sig for en Bid Brød.

Tekintélyt ismerni nem jó, s egy darab kenyérért bűnössé lesz a férfi.

22 Misundelig Mand vil i Hast vinde Gods; at Trang kommer over ham, ved han ikke.

Utána rohan a vagyonnak az irigy szemű ember, és nem tudja, hogy hiány jön rá.

23 Den, der revser, får Tak til sidst fremfor den, hvis Tunge er slesk.

A ki meginti az embert, utóbb kegyet fog találni, inkább mint a sima nyelvű.

24 Stjæle fra Forældre og nægte, at det, er Synd, er at være Fælle med hærgende Mand.

A ki megrabolja atyját és anyját és azt mondja: nincs bűn, társa ő a rontó embernek.

25 Den vindesyge vækker Splid, men den, der stoler på HERREN, kvæges.

A telhetetlen lelkű viszályt gerjeszt, de a ki az Örökkévalóban bízik, bőségben részesül.

26 Den, der stoler på sit Vid, er en Tåbe, men den, der vandrer i Visdom, reddes.

A ki önszívében bízik, az balga, de a ki bölcsességben jár, az megmenekszik.

27 Hvo Fattigmand giver, skal intet fattes, men mangefold bandes, hvo Øjnene lukker.

A ki szegénynek ad, annál nincs hiány, de a ki elfordítja szemeit, annak bő átok jut.

28 Vinder gudløse frem, kryber Folk i Skjul; når de omkommer, bliver de retfærdige mange.

Mikor felülkerekednek a gonoszok, elrejtőzik az ember, de mikor elvesznek, megsokasodnak az igazak.