Klagesangene 3
1 Jeg er den, der så nød ved hans vredes ris,
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 mig har han ført og ledt i det tykkeste Mulm,
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 ja, Hånden vender han mod mig Dagen lang.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Mit Bød og min Hud har han opslidt, brudt mine Ben,
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 han mured mig inde, omgav mig med Galde og Møje,
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 lod mig bo i Mørke som de, der for længst er døde.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Han har spærret mig inde og lagt mig i tunge Lænker.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Om jeg end råber og skriger, min Bøn er stængt ude.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Han spærred mine Veje med Kvader, gjorde Stierne kroge.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Han blev mig en lurende Bjørn, en Løve i Baghold;
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 han ledte mig vild, rev mig sønder og lagde mig øde;
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 han spændte sin Bue; lod mig være Skive for Pilen.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Han sendte sit Koggers Sønner i Nyrerne på mig;
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 hvert Folk lo mig ud og smæded mig Dagen lang,
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 med bittert mætted han mig, gav mig Malurt at drikke.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 Mine Tænder lod han bide i Flint, han trådte mig i Støvet;
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 han skilte min Sjæl fra Freden, jeg glemte Lykken
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 og sagde: "Min Livskraft, mit Håb til HERREN er ude."
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 At mindes min Vånde og Flakken er Malurt og Galde;
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 min Sjæl, den mindes det grant den grubler betynget.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Det lægger jeg mig på Sinde, derfor vil jeg håbe:
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 HERRENs Miskundhed er ikke til Ende, ikke brugt op,
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 hans Nåde er ny hver Morgen, hans Trofasthed stor.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 Min Del er HERREN, (siger min Sjæl, ) derfor håber jeg på ham.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Dem, der bier på HERREN, er han god, den Sjæl, der ham søger;
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 det er godt at håbe i Stilhed på HERRENs Frelse,
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 godt for en Mand, at han bærer Åg i sin Ungdom.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Han sidde ensom og tavs, når han lægger det på ham;
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 han trykke sin Mund mod Støvet, måske er der Håb.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Række Kind til den, der slår ham, mættes med Hån.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Thi Herren bortstøder ikke for evigt,
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 har han voldt Kvide, så ynkes han, stor er hans Nåde;
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 ej af Hjertet plager og piner han Menneskens Børn.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Når Landets Fanger til Hobe trædes under Fod,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 når Mandens Ret for den Højestes Åsyn bøjes,
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 når en Mand lider Uret i sin Sag mon Herren ej ser det?
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Hvo taler vel, så det sker, om ej Herren byder?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Kommer ikke både ondt og godt fra den Højestes Mund?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Over hvad skal den levende sukke? Hver over sin Synd!
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Lad os ransage, granske vore Veje og vende os til HERREN,
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 løfte Hænder og Hjerte til Gud i Himlen;
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 vi syndede og stod imod, du tilgav ikke,
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 men hylled dig i Vrede, forfulgte os, dræbte uden Skånsel,
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 hylled dig i Skyer, så Bønnen ej nåed frem;
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 til Skarn og til Udskud har du gjort os midt iblandt Folkene.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 De opspærred Munden imod os, alle vore Fjender.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Vor Lod blev Gru og Grav og Sammenbruds Øde;
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Vandstrømme græder mit Øje, mit Folk brød sammen.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Hvileløst strømmer mit Øje, det kender ej Ro,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 før HERREN skuer ned fra Himlen, før han ser til.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Synet af Byens Døtre piner min Sjæl.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Jeg joges som en Fugl af Fjender, hvis Had var grundløst,
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 de spærred mig inde i en Grube, de stenede mig;
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Vand strømmed over mit Hoved, jeg tænkte: "Fortabt!"
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Dit Navn påkaldte jeg, HERRE, fra Grubens Dyb;
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 du hørte min Røst: "O, gør dig ej døv for mit Skrig!"
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Nær var du den Dag jeg kaldte, du sagde: "Frygt ikke!"
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Du førte min Sag, o Herre, genløste mit Liv;
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 HERRE, du ser, jeg lider Uret. skaf mig min Ret!
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Al deres Hævnlyst ser du, alle deres Rænker,
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 du hører deres Smædeord HERRE, deres Rænker imod mig,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 mine Fjenders Tale og Tanker imod mig bestandig.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Se dem, når de sidder eller står, deres Nidvise er jeg.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Dem vil du gengælde, HERRE, deres Hænders Gerning,
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 gør deres Hjerte forhærdet din Forbandelse over dem!
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 forfølg dem i Vrede, udryd dem under din Himmel.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
