Job 9
1 Så tog Job til Orde og svarede:
Felelt Jób és mondta:
2 "Jeg ved forvist, at således er det, hvad Ret har en dødelig over for Gud?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 Vilde Gud gå i Rette med ham, kan han ikke svare på et af tusind!
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 Viis af Hjerte og vældig i Kraft hvo trodsede ham og slap vel derfra?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Han flytter Bjerge så let som intet, vælter dem om i sin Vrede,
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 ryster Jorden ud af dens Fuger, så dens Grundstøtter bæver;
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 han taler til solen, så skinner den ikke, for Stjernerne sætter han Segl,
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 han udspænder Himlen ene, skrider hen over Havets Kamme,
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 han skabte Bjørnen, Orion, Syvstjernen og Sydens Kamre,
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 han øver ufattelig Vælde og Undere uden Tal!
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Går han forbi mig, ser jeg ham ikke, farer han hen, jeg mærker ham ikke;
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 røver han, hvem mon der hindrer ham i det? Hvo siger til ham: "Hvad gør du?"
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 Gud lægger ikke Bånd på sin Vrede, Rahabs Hjælpere bøjed sig under ham;
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 hvor kan jeg da give ham Svar og rettelig føje min Tale for ham!
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Har jeg end Ret, jeg kan dog ej svare, må bede min Dommer om Nåde!
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 Nævned jeg ham, han svared mig ikke, han hørte, tror jeg, ikke min Røst,
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 han, som river mig bort i Stormen, giver mig - Sår på Sår uden Grund,
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 ikke lader mig drage Ånde, men lader mig mættes med beskeing.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 Gælder det Kæmpekraft, melder han sig! Gælder det Ret, hvo stævner ham da!
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 Har jeg end Ret, må min Mund dog fælde mig, er jeg end skyldfri, han gør mig dog vrang!
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 Skyldfri er jeg, ser bort fra min Sjæl og agter mit Liv for intet!
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 Lige meget; jeg påstår derfor: Skyldfri og skyldig gør han til intet!
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 Når Svøben kommer med Død i et Nu, så spotter han skyldfries Hjertekval;
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 Jorden gav han i gudløses Hånd, hylder dens Dommeres Øjne til, hvem ellers, om ikke han?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 Raskere end Løberen fløj mine Dage, de svandt og så ikke Lykke,
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 gled hen som Både af Si, som en Ørn, der slår ned på Bytte.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 Dersom jeg siger: "Mit Suk vil jeg glemme, glatte mit Ansigt og være glad,"
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 må jeg dog grue for al min Smerte, jeg ved, du kender mig ikke fri.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 Jeg skal nu engang være skyldig, hvorfor da slide til ingen Nytte?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 Toed jeg mig i Sne og tvætted i Lud mine Hænder,
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 du dypped mig dog i Pølen, så Klæderne væmmedes ved mig.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 Thi du er ikke en Mand som jeg, så jeg kunde svare, så vi kunde gå for Retten sammen;
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 vi savner en Voldgiftsmand til at lægge sin Hånd på os begge!
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Fried han mig for sin Stok, og skræmmed hans Rædsler mig ikke,
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 da talte jeg uden at frygte ham, thi min Dom om mig selv er en anden!
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
