< Job 8 >

1 Så tog Sjuhiten Bildad til Orde og sagde:
Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
2 "Hvor længe taler du så, hvor længe skal Mundens Uvejr rase?
Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!
3 Mon Gud vel bøjer Retten, bøjer den Almægtige Retfærd?
Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?
4 Har dine Sønner syndet imod ham, og gav han dem deres Brøde i Vold,
Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.
5 så søg du nu hen til Gud og bed hans Almagt om Nåde!
Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;
6 Såfremt du er ren og oprigtig, ja, da vil han våge over dig, genrejse din Retfærds Bolig;
ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;
7 din fordums Lykke vil synes ringe, såre stor skal din Fremtid blive.
s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.
8 Thi spørg dog den befarne Slægt, læg Mærke til Fædrenes Granskning!
Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;
9 Vi er fra i Går, og intet ved vi, en Skygge er vore Dage på Jord.
mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!
10 Mon ej de kan lære dig, sige dig det og give dig Svar af Hjertet:
Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:
11 Vokser der Siv, hvor der ikke er Sump, gror Nilgræs frem, hvor der ikke er Vand?
Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?
12 Endnu i Grøde, uden at høstes, visner det før alt andet Græs.
Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.
13 Så går det enhver, der glemmer Gud, en vanhelliges Håb slår fejl:
Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.
14 som Sommerspind er hans Tilflugt, hans Tillid er Spindelvæv;
A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;
15 han støtter sig til sit Hus, det falder, han klynger sig til det, ej står det fast.
rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.
16 I Solskinnet vokser han frodigt, hans Ranker breder sig Haven over,
Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;
17 i Stendynger fletter hans Rødder sig ind, han hager sig fast mellem Sten;
kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.
18 men rives han bort fra sit Sted, fornægter det ham: "Jeg har ikke set dig!"
Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!
19 Se, det er Glæden, han har af sin Vej, og af Jorden fremspirer en anden!
Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.
20 Se, Gud agter ej den uskyldige ringe, han holder ej fast ved de ondes Hånd.
Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.
21 End skal han fylde din Mund med Latter og dine Læber med Jubel;
A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,
22 dine Avindsmænd skal klædes i Skam og gudløses Telt ej findes mer!
gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.

< Job 8 >