Job 37
1 Ja, derover skælver mit Hjerte, bævende skifter det Sted!
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Lyt dog til hans bragende Røst, til Drønet, der går fra hans Mund!
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 Han slipper det løs under hele Himlen, sit Lys til Jordens Ender;
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 efter det brøler hans Røst, med Højhed brager hans Torden; han sparer ikke på Lyn, imedens hans Stemme høres.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 Underfuldt lyder Guds Tordenrøst, han øver Vælde, vi fatter det ej.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 Thi han siger til Sneen: "Fald ned på Jorden!" til Byger og Regnskyl: "Bliv stærke!"
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 For alle Mennesker sætter han Segl, at de dødelige alle må kende hans Gerning.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 De vilde Dyr søger Ly og holder sig i deres Huler:
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 Fra Kammeret kommer der Storm, fra Nordens Stjerner Kulde.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 Ved Guds Ånde bliver der Is, Vandfladen lægges i Fængsel.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Så fylder han Skyen med Væde, Skylaget spreder hans Lys;
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 det farer hid og did og bugter sig efter hans Tanke og udfører alt, hvad han byder, på hele den vide Jord,
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 hvad enten han slynger det ud som Svøbe, eller han sender det for at velsigne.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Job du må lytte hertil, træd frem og mærk dig Guds Underværker!
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Fatter du, hvorledes Gud kan magte dem og lade Lys stråle frem fra sin Sky?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Fatter du Skyernes Svæven, den Alvises Underværker?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 Du, hvis Klæder ophedes, når Jorden døser ved Søndenvind?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Hvælver du Himlen sammen med ham, fast som det støbte Spejl?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Lær mig, hvad vi skal sige ham! Intet kan vi få frem for Mørke.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Meldes det ham, at jeg taler? Siger en Mand, at han er fra Samling?
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 Og nu: Man ser ej Lyset, skygget af mørke Skyer, men et Vejr farer hen og renser Himlen,
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 fra Norden kommer en Lysning. Over Gud er der frygtelig Højhed,
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 og den Almægtige finder vi ikke. Almægtig og rig på Retfærd bøjer han ikke Retten;
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 derfor frygter Mennesker ham, men af selv kloge ænser han ingen.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
