< Job 35 >
1 Og Elihu tog til Orde og sagde:
S megszólalt Elíhú és mondta:
2 "Holder du det for Ret, og kalder du det din Ret for Gud,
Ezt gondolod-e jognak, erről mondod-e: igazságom Isten előtt,
3 at du siger: "Hvad båder det mig, hvad hjælper det mig, at jeg ikke synder?"
hogy azt mondod, mi hasznod van, mit érek el többet, mint vétkemmel?
4 Jeg vil give dig Svar og tillige med dig dine Venner:
Én válaszolok neked szavakkal s barátaidnak veled együtt.
5 Løft dit Blik imod Himlen og se, læg Mærke til Skyerne, hvor højt de, er over dig!
Tekints az égre s láss, s nézd a fellegeket, melyek magasabbak nálad!
6 Hvis du synder, hvad skader du ham? Er din Brøde svar, hvad gør det da ham?
Ha vétkeztél, mit mivelsz ellene, s ha sok a bűntetted, mit teszel neki;
7 Er du retfærdig, hvad gavner du ham, hvad mon han får af din Hånd?
ha igazad van, mit adsz neki, vagy mit fogad el kezedből?
8 Du Menneske, dig vedkommer din Gudløshed, dig, et Menneskebarn, din Retfærd!
A magadféle férfit illeti gonoszságod, és ember fiát igazságod.
9 Man skriger over den megen Vold, råber om Hjælp mod de mægtiges Arm,
A sok zsarolás miatt kiáltanak, panaszkodnak sokaknak a karja miatt;
10 men siger ej: "Hvor er Gud, vor Skaber, som giver Lovsang om Natten,
de nem mondják, hol van Isten, teremtőm, a ki adja, hogy énekre keljek éjjel,
11 lærer os mer end Jordens Dyr, gør os vise fremfor Himlens Fugle?"
a ki oktat minket a föld barmai által, s az ég madarai által bölcsekké tesz.
12 Der råber man, uden at han giver Svar, over de ondes Hovmod;
Akkor kiáltanak, de nem felel, a rosszak gőgje miatt.
13 til visse, Gud hører ej tomme Ord, den Almægtige ænser dem ikke,
Bizony, hamisságot nem hall az Isten, s a Mindenható nem látja meg;
14 endsige din Påstand om ikke at se ham! Vær stille for hans Åsyn og bi på ham!
hát még midőn mondod, hogy nem látod Őt, előtte van az ügy és to vársz reá.
15 Men nu, da hans Vrede ej bringer Straf og han ikke bekymrer sig stort om Synd,
És most azzal, hogy: semmiért büntetett haragja és nem nagyon tudott bűntettről –
16 så oplader Job sin Mund med Tant, uden Indsigt taler han store Ord.
Jób hiábavalóságra nyitja meg a száját, tudás nélkül szaporít szavakat.