Job 33
1 Men hør nu Job, på min Tale og lyt til alle mine Ord!
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
2 Se, jeg har åbnet min Mund, min Tunge taler i Ganen;
Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
3 mine Ord er talt af oprigtigt Hjerte, mine Læber fører lutret Tale.
Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
4 Guds Ånd har skabt mig, den Almægtiges Ånde har givet mig Liv.
Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
5 Svar mig, i Fald du kan, rust dig imod mig, mød frem!
Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
6 Se, jeg er din Lige for Gud, også jeg er taget af Ler;
Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
7 Rædsel for mig skal ikke skræmme dig, min Hånd skal ej ligge tyngende på dig.
Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
8 Dog, det har du sagt i mit Påhør, jeg hørte så lydende Ord:
Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
9 "Jeg er ren og uden Brøde, lydeløs, uden Skyld;
Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
10 men han søger Påskud imod mig, regner mig for sin Fjende;
lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
11 han lægger mine Fødder i Blokken, vogter på alle mine Veje."
karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
12 Se, der har du Uret, det er mit Svar, thi Gud er større end Mennesket.
Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
13 Hvorfor tvistes du med ham, fordi han ej svarer på dine Ord?
Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
14 Thi på een Måde taler Gud, ja på to, men man ænser det ikke:
Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
15 I Drømme, i natligt Syn, når Dvale falder på Mennesker, når de slumrende hviler på Lejet;
Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
16 da åbner han Menneskers Øre, gør dem angst med Skræmmebilleder
akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
17 for at få Mennessket bort fra Uret og udrydde Hovmod af Manden,
hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
18 holde hans Sjæl fra Graven, hans Liv fra Våbendød.
visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
19 Eller han revses med Smerter på Lejet, uafbrudt sfår der Hamp i hans Ben;
S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
20 Livet i ham væmmes ved Brød og hans Sjæl ved lækker Mad
s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
21 hans Kød svinder hen, så det ikke ses, hans Knogler, som før ikke sås, bliver blottet;
Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
22 hans Sjæl kommer Graven nær, hans Liv de dræbende Magter.
s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
23 Hvis da en Engel er på hans Side, een blandt de tusind Talsmænd, som varsler Mennesket Tugt,
Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
24 og den viser ham Nåde og siger: "Fri ham fra at synke i Graven, Løsepenge har jeg fået!"
akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
25 da svulmer hans Legem af Friskhed, han oplever atter sin Ungdom.
Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
26 Han beder til Gud, og han er ham nådig, han skuer med Jubel hans Åsyn, fortæller Mennesker om sin Frelse.
Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
27 Han synger det ud for Folk: "Jeg synded og krænkede Retten og fik dog ej Løn som forskyldt!
Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
28 Han har friet min Sjæl fra at fare i Grav, mit Liv ser Lyset med Lyst!"
megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
29 Se, alle disse Ting gør Gud to Gange, ja tre med Mennesket
Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
30 for at redde hans Sjæl fra Graven, så han skuer Livets Lys!
hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 Lyt til og hør mig, Job, ti stille, så jeg kan tale!
Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
32 Har du noget at sige, så svar mig, tal, thi gerne gav jeg dig Ret;
Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
33 hvis ikke, så høre du på mig, ti stille, at jeg kan lære dig Visdom!
ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
