< Job 3 >

1 Derefter oplod Job sin Mund og forbandede sin Dag,
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 og Job tog til Orde og sagde:
Megszólalt Jób és mondta:
3 Bort med den Dag, jeg fødtes, den Nat, der sagde: "Se, en Dreng!"
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Denne Dag vorde Mørke, Gud deroppe spørge ej om den, over den stråle ej Lyset frem!
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 Mulm og Mørke løse den ind, Tåge lægge sig over den, Formørkelser skræmme den!
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 Mørket tage den Nat, den høre ej hjemme blandt Årets Dage, den komme ikke i Måneders Tal!
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Ja, denne Nat vorde gold, der lyde ej Jubel i den!
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 De, der besværger Dage, forbande den, de, der har lært at hidse Livjatan";
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 dens Morgenstjerner formørkes, den bie forgæves på Lys, den skue ej Morgenrødens Øjenlåg,
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 fordi den ej lukked mig Moderlivets Døre og skjulte Kvide for mit Blik!
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Hvi døde jeg ikke i Moders Liv eller udånded straks fra Moders Skød?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Hvorfor var der Knæ til at tage imod mig, hvorfor var der Bryster at die?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 Så havde jeg nu ligget og hvilet, så havde jeg slumret i Fred
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 blandt Konger og Jordens Styrere, der bygged sig Gravpaladser,
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 blandt Fyrster, rige på Guld, som fyldte deres Huse med Sølv.
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Eller var jeg dog som et nedgravet Foster. som Børn, der ikke fik Lyset at se!
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 Der larmer de gudløse ikke mer, der hviler de trætte ud,
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 alle de fangne har Ro, de hører ej Fogedens Røst;
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 små og store er lige der og Trællen fri for sin Herre.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Hvi giver Gud de lidende Lys, de bittert sørgende Liv,
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 dem, som bier forgæves på Døden, graver derefter som efter Skatte,
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 som glæder sig til en Stenhøj, jubler, når de finder deres Grav
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 en Mand, hvis Vej er skjult, hvem Gud har stænget inde?
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 Thi Suk er blevet mit daglige Brød, mine Ve råb strømmer som Vand.
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 Thi hvad jeg gruer for, rammer mig, hvad jeg bæver for, kommer over mig.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 Knap har jeg Fred, og knap har jeg Ro, knap har jeg Hvile, så kommer Uro!
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.

< Job 3 >